Túlzott ragaszkodás az anyához
A fiam elégg ragaszkodik az anyjához. Olyan szinten, hogy miközben főz akkor is ott van a közelében mindig. Nem élünk együtt a fiammal, de régebben mindig szivesen jött el velem vagy a nagyapjával, de mára ez már nem így van. Sőt! Mikor meglát minket egyértelműen kijelenti h nem akar velünk jönni és még sír is emllé h neki hiányozni fog az anyja meg ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját! tudni szeretném, hogy ez mitől lehet és hogy mit kellene tenünk, hogy ez megváltozzon. Vagy majd kinövi ezt a fajta rahaszkodást? Köszönöm válaszát!
Ujpál Zsófia válasza ragaszkodás témában
Kedves Apuka! Az anyához való nagymértékű ragaszkodás különböző életkorokban különbözőképpen értelmezhető. Kicsi korban sokszor az anya az első számú gondozó, ha beteg a gyermek, ha megsérül, az anyukáját hívja. Így az Ön által leírt ragaszkodás egy bizonyos szintig normális. Sokszor a gyermekek azért kötődnek az átlagnál is erősebben az édesanyjukhoz, mert valójában az anyuka az, aki „magához köti”őket. Különösen az egyedülálló anyukáknál figyelhető meg, hogy a gyermekük lesz a mindenük, az egyetlen társuk, így valójában nekik van szükségük erre a nagyon erős kötelékre, ami később a gyermek egészséges fejlődését, függetlenedését megzavarhatja. Az Önök esetében nem feltétlenül erről van szó, ehhez jobban kellene ismerni a szülő-gyermek kapcsolatot, de a fenti folyamat gyakori. Az első lépés a gyermek viselkedésének elfogadása. Nem szabad magára vennie a gyermek reakcióját, nem arról van szó, hogy az apukáját kevésbé szeretné. Az együtt töltött idő és programok ettől még ne változzanak, Ön próbáljon meg ugyanúgy viselkedni vele, hiszen korábban ezt szerette a kisfiú., Amit mindenképpen tegyen meg, üljön le a kisfiú édesanyjával, és beszéljék át, hogyan látja az anyuka ezt a túlzott ragaszkodást, mit gondol róla, mi lehet az oka, és vajon mit lehetne kezdeni ezzel. Minden jót kívánok!
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
