Pszichiáter

Tisztelt Doktornő / Úr! A következő problémával szeretnék Önhöz fordulni: Feleségem évek óta szorongásos ill. fóbiás tünetektől szenved, már számos pszichológust konzultált, de egyikük sem találta meg a probléma forrását. Néhány hónapja egy magánpszichiáterhez jár kezelésre, aki eleinte pozitív hatással volt rá, mivel átlátta a probléma lényegét és feleségem maximálisan megbízott benne. Kb. 2 hónapja – a gyógyulási folyamat felgyorsítása érdekében – a pszichiáter módosított tudatállapotba helyezte, melynek során szembesült egy gyermekkori traumájával. Ez a beavatkozás viszont erősen agresszív viselkedést váltott ki belőle, mely – az orvos szerint - a gyógyulási folyamat természetes velejárója (a traumatikus élmény felidézése heves indulatokat váltott ki) - és a megfelelő gyógyszer szedésével ellensúlyozható. Az általa felírt gyógyszerek azonban – nagyrészt skizofrén és bipoláris tünetek kezelésére szolgáló gyógyszerek, pl. Zyprexyl – viszont csak fokozzák az agresszív viselkedést, ahelyett, hogy enyhítenék azt. A pszichiáter és az általa konzultált szakértők számára ez egy teljesen ismeretlen, egyedülálló agyműködésre mutató reakció, amellyel értetlenül állnak szemben. Miután a kipróbált, különböző összetételű gyógyszeradagolások rendre negatív hatást mutattak, az orvos néhány napja – utolsó próbálkozásként – egy újabb gyógyszert írt fel, amennyiben ez is hatástalan marad, nem vállalja a kezelés folytatását. Mivel fél éves gyermeket nevelünk és feleségem édesanyja, aki szintén nálunk lakik súlyos szívbeteg, mondanom sem kell, hogy környezete és saját maga is egyaránt megsínylik a kezelésből adódó agresszív kirohanásokat. Amennyiben az orvos szándéka szerint abbahagyja a kezelést, magára hagyja feleségemet és környezetét egy általa létrehozott, kezelhetetlen problémával, anélkül, hogy kiutat mutatna neki - annak ellenére, hogy a kezelés során több ízben is biztosította őt, hogy átsegíti a lelki/mentális krízisen. A pszichiáter továbbá kilátásba helyezte, hogy valószínűleg elkerülhetetlen a kórházi kezelés a megfelelő gyógyszer beállítása érdekében, ami jelen helyzetünkben – gyermekünk miatt - lehetetlen állapotot teremtene. Arról nem beszélve, hogy a trauma feldolgozása még a megfelelő gyógyszerrel együtt is további kezelést, odafigyelést igényel, ami most nincs biztosítva. (A pszichiáter felajánlotta ugyan, hogy továbbadja az ügyet egy kollégájának, de semmi nem garantálja, hogy ő kompetensebb ezen a téren). Mivel nem vagyok jártas orvosjogi berkekben, azt szeretném tudni, hogy meddig terjed ki a kezelőorvos felelőssége ebben az esetben? Számon kérhetőek rajta a kezelés következményei, avagy nem hibáztatható, mivel szélsőséges, eddig ismeretlen tünetről van szó? Az orvos saját bevallása szerint hibát követett el, mivel túl hamar kezdte meg a tudatmódosító kezelést, előbb jobban meg kellett volna ismerni a pácienenset. Mivel az általa végrehajtott beavatkozás nélkül feleségem nem szorulna gyógyszeres ill. kórházi kezelésre, véleményem szerint számon kérhető rajta bizonyos fokú kompenzáció, legalábbis annyi, hogy biztosítsa feleségem mihamarabbi gyógyulását. Ebbe beletartozik, hogy esetleges kórházi kezelés esetén – kórházi befolyása révén - a lehető legjobb feltételeket (pl. magánszoba) biztosítsa. Amennyiben tud tanácsot adni a leírt probléma orvoslására, ill. van tapasztalata hasonló esettekkel, megköszönném ha megosztaná velem.

WEBBeteg szakértő válasza szorongás témában

Kedves Levélíró! Egy adott páciens kezeléséről szakmailag pontos véleményt csakis a kezelőorvos tud mondani a teljes orvosi dokumentáció és a beteg állapotának ismeretében. Én általánosságban tudok nyilatkozni. Amennyiben tudatmódosító kezelés alatt a hipnoterápiát érti, annak javallatai között szerepel a szorongás, fóbia, illetve alkalmas a posttraumás stressz szindróma kezelésére is. A Zyprexa valóban a skizofrénia kezelésére szolgál, mellékhatásai között nem szerepel az agresszió, de a kezelés hirtelen elhagyása okozhat nyugtalanságot. Nem ismerem az egyéb alkalmazott gyógyszereket, de pszichiátriai betegségekben előfordul, hogy hosszabb idő telik el, míg sikerül a megfelelő kombinációt megtalálni. Éppen ezért valóban ilyen esetekben kórházi bentfekvésre van szükség, míg a megfelelő terápiát be nem állítják. Ha jól értem, a kezelőorvos felesége ügyében konzultált más orvosokkal is és úgy látta, hogy a terápia ambuláns keretek között tovább nem folytatható, ezért javasolta a kórházi ellátást. Ez minden orvos feladata, ha a beteg állapotát a járóbetegellátás keretei között nem tudja megfelelő módon ellátni, akkor jeleznie kell, hogy kórházi kezelésre van szükség. Ha azt állapítja meg a kezelőorvos, hogy más jellegű, más szakértelmet igénylő terápiára van szükség, akkor továbbítja az esetet a megfelelő helyre. Magyarországon magán pszichiátriai kórházról nem tudok, ezért az osztályon való elhelyezés TB finanszírozott, anyagi vonzata nincsen. A szobákban való elhelyezés a betegek diagnózisától, állapotától és az osztály férőhelyétől függ. Önöknek joga van orvos váltásra is, terelhetik jogi útra is az esetet, annak jogosságát, ok-okozati összefüggést a részletes vizsgálat tudja megállapítani a teljes kórtörténet, dokumentáció megismerésével, szakértő bevonásával.

Itt kérdezhet