Szorongás összefügghet a hormonzavarral?

Tisztelt Doktor úr/ Doktornő! elég összetett a problémám, de nem hinném, hogy annyira ritka, szerintem sok fiatal lányt érint. Mindig is szorongásos voltam, már kisgyerekként is (pl. éjszakai bepisilés.) Ezen kívül a menstruációs ciklusom soha nem volt rendezett, volt, hogy 4 hétig megvolt, csak ha gyógyszert szedtem rá (fogamzásgátló v. antiandrogén tartalmú gyógyszer), már sokfélét próbáltam. A bőröm is problémás mióta menstruálok (most 23 vagyok, szóval 10 éve) - ezen segített valamelyest az antiandrogén.) Bár tudom, hogy az utóbbi dolgok a nőgyógyászra tartoznak, mégis, gyanítom, hogy a két terület összefügg.. Hiszen a hormonok mindenre hatással tudnak lenni. Eddig semmilyen hormonproblémát nem mutattak ki a vizsgálatok, kivéve enyhe tesztoszteron emelkedést, erre Diane 25-öt kaptam. sajnos csak 21 koromra jutott eszébe egy nőgyógyásznak (most a 7.-nél tartok…), hogy csináljon hormonvizsgálatot, vagy bármilyen vérvizsgálatot, addig mindegyik csak hasraütésszerűen felírt egy fogamzásgátlót, vagyis addig folyamatosan a pattanásokkal küzdöttem, ami szintén nem tett jót a szorongásomnak és a visszahúzódó természetemnek. Középiskolában ez a szorongás állandó izzadás formájában nyilvánult meg, így csak bő ruhákat mertem hordani. Volt, hogy annyira ki voltam, hogy elkezdtem a karomat vagdosni, amit ma már eléggé szégyellek, pláne, hogy a nyoma nem múlik már el. (Egyébként általában csinosnak tartanak, ez már akkor is így volt, és most is, mindig tetszettem fiúknak, de én persze máshogy látom magam. Az elmúlt 4 évben szinte folyamatosan van barátom, de azokkal a fiúkkal/férfiakkal akikre igazán felnézek, mindig az van, hogy nem érzem magamat elég jónak/okosnak/csinosnak hozzájuk.) A szorongás kb 2 éve annyira felerősödött, hogy alig bírtam aludni, tanulni, vagy bármit is csinálni, mert folyamatosan "járt az agyam", néha ok nélkül sírni kezdtem apróságokon. Szóval a pszichiáter Paroxatot írt fel (már korábban is szedtem egy évig, és használt.) Most ezt szedem 15 hónapja, meg fogamzásgátlót, és így „elvagyok”. Ja igen, és a terápia: voltam többször is szakembernél, de nem igazán tudtam megnyílni, az egyik pszichiáter meg úgy éreztem lekezelően bánt velem (hiszen én csak bölcsész vagyok…) és nem is vett talán komolyan. Van-e erre valami „megoldás”? Vagy bele kell törődni, hogy én csak 2 gyógyszer állandó szedésével bírok testileg és lelkileg egészséges lenni? Endokrinológusnál is voltam már, meg CT-n, de semmi (szerencsére…) Félek, mert az egyik hormonvizsgálat arra is utalt, hogy nincs petérésem (sajnos ezt a leletet az orvos elvesztette). Mi lesz, ha soha nem alakul ki majd a normális ciklus, és nem tudok teherbe esni? Arról nem is beszélve, hogy tudtommal nem ajánlott antidepresszánst szedni a terhesség alatt. Persze ezt még nem tervezem egy ideig. Köszönöm, hogy végigolvasta a levelem, és válaszát

Dr. Veress Dóra válasza szorongás témában

Kedves Kérdező!

Én az önbizalomhiány, a fokozott befelé figyelés, a szorongás és a túlzott aggodalmaskodás jeleit vélem felfedezni Önnél. Tudnia kell, hogy ezen tünetek egy része kori sajátság is, tehát ha idősebb és tapasztaltabb lesz, háta mögött néhány sikeres párkapcsolattal, akkor a mostani prolémái, elégedetlenkedésének egy része értelmét veszti. Terméseztesen nem érdemes mindent a természetre és az időre bízni, javaslom, hogy keressen magának egy olyan szakembert, aki kognitív terápiával és relaxációval tud segíteni Önnek oldani ezt a feszültséget.

A teherbeesési gondolataival kapcsolatben én csak a hangulatjavítóval kapcsolatos kérdésekre tudok válaszolni. A Rexetin nem befolyásolja a terhességét, és ennek szedése mellett alacsony a baba károsdásának veszélye. Emiatt nem kell aggódnia!

Itt kérdezhet