Fura gondolatok

Tisztelt Doktor! Pszichés kérdésem lenne Önhöz. Egészséges vagyok, kiegyensúlyozott a magánéletem, de van valami, amit nem tudok hova tenni, és aggaszt. Ritkán előfordul, hogy rossz gondolatok gyötörnek, és ez pár napig tart, majd elmúlik, hónapokkal, fél vagy egész évvel később újra tapasztalom. Nálam kisebb, gyengébb, védtelenebb élőlényekkel vagyok egy légtérben, és egy pillanatra az ugrik be, hogy bántom azt a lényt (kisbaba, kisállat, ember). Pl. ledobni az erkélyről, beleállítani a kést, leönteni forró vízzel, olajjal., DE! Én ezt nem akarok! Sem megtenni, sem gondolni. Isten őrizzen, hogy bántsak valakit! És nem is bántok senkit, soha nem is tettem, nem is tenném; sőt lelkizős lány vagyok, felkavarnak a rossz hírek a tv-ben, vagy már az is, ha veszekedést látok, hallok valahol. Segítőkész embernek tartom magam, nem gonosznak. Ezek ilyenkor úgy jönnek elő, hogy pl. mosogatom a kést (mindig gyorsan el is szoktam rakni a vágó-szúró dolgokat a helyükre), vagy olajban sütök valamit, és ott fekszik a kicsi kutyám a konyhában. Egy pillanatra ugrik ez be, és rögtön lelkiismeret furdalásom van, imádkozni szoktam, hogy távozzon a gonosz a közelemből. Aztán hónapokig semmi, el is felejtem; bár nem sokszor volt ilyenem, hál'Istennek. Ön szerint ez beteges? Vagy normális, másoknak is van ilyen? Vagy egy gyilkos van bennem? Vagy csak a félelmeim jönnek így ki? Anyukám azt mondta, hogy érti miről beszélek, neki is volt már ilyen. És abszolút nem szeretném, sőt!, hogy a kiskutyámra forró olaj csöppenjen, folyjon; vigyázok rá nagyon. Megijesztenek ezek a röpke lidércnyomások, és féltem a szeretteimet. Mi lesz, ha a leendő gyermekeimnél is előjön ez? Nem akarom! Köszönöm a véleményét!

Dr. Veress Dóra válasza szorongás témában

Kedves Kérdező! Ilyen gondolata minden embernek van, csak nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Általában úgy hangzanak, hogy "Jaj, csak nehogy...! " Ez egyfajta aggódás, hogy nehogy baja legyen a másiknak, semmiképp sem arról szól, hogy valaki ártani akarna bárkinek. Az Ön esetében érdekesebb, hogy, mennyire érzékenyen reagál konfliktushelyzetekre, mások bajára, katasztrófákra. Ez nekem azt sugallja, hogy bármennyire is kiegyensúlyozottnak véli a magánéletét, akkor is vannak problémák a háttérben, vagy a problémák feldolgozásával, az azokkal való megküzdéssel van baj. A védtelenebb élőlényekkel szemben érzett agresszió lehet elfojtott indulat jele, ami származhat abból, hogy nem éli meg a haragot és a dühöt a mindennapi életben. Ezeken a dolgokon kellene elgondolkoznia és szükség esetén pszichológusi segítséget kérnie.

Itt kérdezhet