Anoro inhalációs por
betegtájékoztató
1. Milyen típusú gyógyszer az Anoro és milyen betegségek esetén alkalmazható?
Az Anoro olyan gyógyszer, amely hatóanyagként umeklidinium-bromidot és vilanterolt tartalmaz. Fenntartó (rendszeres) kezelésként a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) tüneteinek enyhítésére alkalmazzák felnőtteknél. A COPD egy tartós betegség, amelyben a légutak vagy a tüdőben található léghólyagok károsodnak vagy elzáródnak, légzési nehezítettséghez vezetve.
Anoro inhalációs por GYÓGYSZERINFÓK
Hatóanyag
umeclidinium bromide, vilanterol
Glaxo Group Ltd.
J U
Kiszerelések
- 55 mikrogramm/22 mikrogramm adagolt
Betegtájékoztató tartalom
2. Hogyan kell alkalmazni az Anoro-t?
Az Anoro csak receptre kapható. Inhalációs por formájában kapható egy hordozható inhalátor eszközben. Az inhalátor 22 mikrogramm vilanterolt és 55 mikrogramm umeklidiniumot (umeklidinium-bromid formájában) juttat be minden egyes inhalációval.
A javasolt adag naponta egy belégzés minden nap azonos időben. Az inhalátor helyes használatára vonatkozó, részletes információért olvassa el a betegtájékoztatóban található utasításokat!
3. Hogyan fejti ki hatását az Anoro?
Az Anoro hatóanyagai, az umeklidinium és a vilanterol különböző módon hatnak a légutak tágításában és a légzés javításában COPD esetén.
Az Anoro két hatóanyagot tartalmaz. A vilanterol egy hosszú hatástartamú béta-2 adrenerg agonista. Azáltal hat, hogy a számos szerv, például a tüdők légutainak izomsejtjeiben megtalálható béta-2 adrenerg receptorokhoz kötődik. Belélegezve a vilanterol eljut a légutak receptoraihoz és aktiválja azokat. Ez a légutak izmainak elernyedését váltja ki.
Az umeklidinium egy muszkarin receptor antagonista. Azáltal fejti ki hatását, hogy gátolja az úgynevezett muszkarin receptorokat, amelyek az izmok összehúzódását kontrollálják. Az umeklidinium inhalálásakor a légutak izmai is elernyednek.
A két hatóanyag együttes hatása elősegíti a légutak nyitva tartását, és lehetővé teszi a beteg számára, hogy könnyebben lélegezzen. A muszkarin receptor antagonistákat és a hosszú hatástartamú béta-2 agonistákat gyakran kombinálják a COPD kezelésében.
4. Milyen előnyei voltak az Anoro alkalmazásának a vizsgálatok során?
Az umeklidinium és vilanterol kombinációt öt fő vizsgálatban tanulmányozták több mint 5600 beteg részvételével. Két vizsgálatban a fix dózisú umeklidinium és vilanterol kombinációt (egy Anoro-nak megfelelőt és egy magasabb dózisú kombinációt) önmagában adott vilanterollal, illetve umeklidiniummal, valamint placebóval (hatóanyag nélküli kezelés) hasonlították össze. Az egyik vizsgálatban 55 mikrogramm umeklidinium / 22 mikrogramm vilanterol dózist (Anoro), a második vizsgálatban pedig magasabb dózisú, 113 mikrogramm umeklidiniumot / 22 mikrogramm vilanterolt alkalmaztak.
Két másik vizsgálatban az umeklidinium és vilanterol fenti fix dózisú kombinációit egy másik COPD gyógyszerrel, tiotropiummal hasonlították össze, illetve egy vizsgálatban csak az alacsonyabb dózisú umeklidiniumot és vilanterolt (55 mikrogramm / 22 mikrogramm) hasonlították össze tiotropiummal.
Mind az öt vizsgálatban a hatékonyság fő mértéke a beteg erőltetett kilégzési térfogatának (FEV1, a beteg által egy másodperc alatt kifújható levegő maximum térfogata) változásán alapult.
Az eredmények azt igazolták, hogy az Anoro javította a légzésfunkciót, 24 hetes kezelést követően a FEV1 növekedése átlagosan 167 ml-rel nagyobb volt, mint placebo esetén. Az Anoro átlagosan akár 95 ml-rel jobban növelte a FEV1 értéket, mint a vilanterol önmagában, és 52 ml-rel jobban, mint az umeklidinium-bromid önmagában. Anoro esetén a FEV1 átlagos növekedése 24 hetes kezelés után 60, 90, illetve 112 ml-rel haladta meg a tiotropiumnál tapasztalhatót abban a három vizsgálatban, amelyben az Anoro-t tiotropiummal hasonlították össze.
Igazolták, hogy placebóval összehasonlítva az Anoro javította a légszomjat is.
A magasabb dózisú umeklidinium (113 mikrogramm) és vilanterol (22 mikrogramm) kombináció nem eredményezett következetesen nagyobb javulást a légzésfunkcióban, mint az alacsonyabb dózisú kombináció (55 mikrogramm/22 mikrogramm), ami alátámasztaná az alkalmazását.
Kapcsolódó kérdések és cikkek
5. Milyen kockázatokkal jár az Anoro alkalmazása?
Az Anoro leggyakoribb mellékhatásai (100 beteg közül 1-10-nél jelentkezik) a felső légúti fertőzések (megfázás), húgyúti fertőzések (vizeletszállító rendszer fertőzései), faringitisz (torokgyulladás), szinuszitisz (melléküreg-gyulladás), nazofaringitisz (orr- és torokgyulladás), fejfájás, köhögés, orofaringeális fájdalom (száj- és torokfájdalom), székrekedés és szájszárazság.
Az összes mellékhatás és korlátozás teljes felsorolását lásd a betegtájékoztatóban!