Mi a probléma velem?

Túl vagyok a 30.X-en is, de sajnos nem tudok megmaradni egyetlen egy munkahelyen sem sokáig, főleg mostanában egyáltalán nem jellemző, hogy ki tudnék tartani. Biztonságban csak otthon érzem magam a legjobban, és nem is szeretek kimozdulni a lakásból, csak ha nagyon fontos dolgot kell elintézni. Nagyon szeretnék ezen változtatni, mert még elég fiatalnak érzem magam, hogy lemondjak pl. a tovább tanulásról, a párkapcsolatról (családalapításról). Nem tudom pontosan mikor alakult ki ez az állapot nálam, de kb. 7-8 évre tehetem, amikor kibuktam a fősuliról. Akkoriban nehezen viseltem, mert gyakorlatilag elsősorban erre tettem fel mindent, és később a barátnőm (aki idővel lemorzsolódott) is elhagyott. Rövidke párkapcsolataim bár voltak, de nem szignifikáns, inkább csak futó kapcsolatoknak tudható be. Alkalomadtán ki is használtak, amit szintén nehézkes volt feldolgoznom. Őszintén szólva én csak nyugodt stabil és egy őszinte kiegyensúlyozott életre vágyom, amit nagyon nagy erőfeszítésembe kerül egyedül megvalósítanom (bár az is lehet, hogy túl magasra raktam a mércét). Erre a problémára szeretnék tanácsot vagy valami kiinduló pontot keresni/találni, ha egy mód van rá. Most jelenleg semmi lelki segítségem nincs, pedig nem vagyok egyedüli gyerek, de a testvéreimet nem szeretném terhelni, hisz ők most vannak pici babás pelenkázós, büfiztetős stádiumba. Csak egy útmutatásra lenne szükségem, ami elindít és megpillantom a fényt az alagút végén. Még azt is röstellem, hogy nem vagyok elég erős, pedig régebben meg voltam győződve magamról, hogy veszem az akadályokat, és most itt vagyok "padlón". Szeretnék/felakarok állni innen, és egy normális mederben folytatni az életem...

Dr. Kalóczkai Andrea válasza életút témában

Kedves Kérdező! Ahogy olvastam Ön rendszeresen szed, és komoly gyógyszereket. Ezeket valamilyen pszichiátriai betegség miatt irta fel, illetve javasolta pszichiáter szakorvos. Vagyis Önnek van orvosa, akitól tanácsot kérhet, és áttekinthetik a gyógyszeres kezelését is. Önmagában azonban a gyógyszer nem oldja meg a problémáját, ezért pszichoterápiás segitségre is szüksége van. Erről is kérdezze első körben az orvosát, illetve keressen a neten pszichoterapeutát, vagy pszichoterápiás csoportot. Az nem segit, ha vádolja önmagát, sőt ront a helyzeten. Nagyon jól tette, hogy segitséget kért, de még továbbiakban is ezt kell tennie. A pszichoterápiás munka álztalában hosszú, és sok lelki munkát igényel, de megéri.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2012. november 17.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Kényszerbetegség, családi élet, mi a...
Tisztelt Doktornő! 1 éve kezdődött a problémám, (bár előtte is voltak apróbb jelek már), amióta a gyerekek már nem szorulnak segítségre önnállóan öltöznek,...
Antipszichotikum elkerülő...
Üdvözlöm! Több éve fennálló elkerülő személyiségzavarral küszködök, önbizalomhiány, szorongás, félek beszélgetni emberekkel, ami nagyon megkeseríti az...
Kényszergondolatok vásárláskor
Az elmúlt pár évben nem tudom mitől, de furcsa dolgokat csinálok. Nem merek internetről ruhát rendelni mert úgy érzem pszichésen nyugodtan magam, ha boltból...
Paranoid viselkedés belátás nélkül
Tisztelt Doktornő, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mit tehetek akkor, ha az élettársamnak (52 éves férfi) hónapok óta üldözési mániája van,...
Antidepresszáns gyógyszerinterakció
Tisztelt Doktor Nő! Tavaly szeptemberében kezdtek kezelni pánikbetegséggel, szorongással. Szédüléssel járó panaszok, izzadás, erős szívdobogás, homályos...
Antidepresszáns váltás
Tisztelt Doktornő! 12 évig szedtem Cipralex 20 mg gyógyszert, (kevert szorongásos, depressziós tünetek miatt) amely tökéletesen bevált, teljesen jól éreztem...