Tönkrement mindennapok

Egy munkahelyi kudarccal indult a problémám, tavaly szeptemberben lemondtam vezető kinevezésemről. Ezt megelőzően 8 hónapig egy igazi kálváriát jártam be, Munkahelyi közvetlen vezetőm úgy gondolta, hogy nem velem szeretne együtt dolgozni, ezért "rákényszerített" a lemondásra., Mint azt elmondta, nem a munkámmal van a gondja, csak egyszerűen mással akar együtt dolgozni. A munkahelyi pszichoterror szinte minden mozzanatát megéltem, míg az intézményvezető elfogadta a lemondásom. Hónapokig a közvetlen vezetőm úgy viselkedett velem, hogy "észrevegyem", nemkívánatos vagyok a számára. Azt hittem, lemondásommal véget vetek annak az idegállapotnak, amiben hónapokig éltem, de nem így lett. Nem tudok túllépni a történteken, tönkrementek a mindennapjaim. Állandóan álmos vagyok, fáradt. A teherbírásom nagymértékben csökkent, a napi teendők elvégzése is gondot jelent. Sokat sírok, napi szinten "elbújok" még a családom elől is, hogy ne lássák. Állandóan nyomást érzek a hátamon, a mellkasomon, nem fájdalmat, hanem azt a stresszes félelmet, nyomasztó érzést. Vannak rosszabb időszakok, napok, olyankor az arcomon, nyakamon nagy, gennyes aknék alakulnak ki. A súlyfeleslegemtől nem tudok szabadulni, ennem kell, nincs akaraterőm a diétához, nem mennek le a plusz kilók, bármit is teszek. A gyerekeimmel való kapcsolatom is megváltozott, iszonyatosan erőssé vált bennem a kötődés. Éjszaka is átmegyek hozzájuk, hogy velük alhassak, felkelek többször is megnézni, megsimogatni őket, ezért ha hosszabb ideig alszom, akkor sem pihenek. Úgy érzem, nem akarom, hogy óvodába, iskolába menjenek, csak inkább velem legyenek itthon. A mindennapi elválás gondot okoz nekem. Próbálok tudatosan túllépni azon, ami történt, de nem tudok. Munkahelyet változtatni nincsen lehetőségem és most teljesen tehetetlen vagyok. Nem tudom, hogyan tovább, mit tegyek, hogy jobb legyen?

Dr. Veress Dóra válasza élethelyzeti válság témában

Kedves Kérdező! Az emberek életében vannak olyan élethelyzetek, események, ami után megváltozik az életük, és úgy érzik, hogy már nem olyanok, mint régen. Nekem úgy tűnik, hogy ön is egy ilyen krízisen ment keresztül és ez hatással volt a hangulatára is. A tünetei beleillenek a, depresszió fogalmába, ezért azt tanácsolom, hogy keresse fel a helyi pszichiátriai ambulanciát és beszélgessen el az ott lévő kollégával, hogy kiderüljön, hogy, mennyire komoly a baj. A munkahelyi viszonyainak a rendezésén túl, megoldást jelenthet a gyógyszerszedés, vagy a pszichoterápia, illetve ezeknek a kombinációja.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Dr. Veress Dóra
Dr. Veress Dóra pszichiáter
Megválaszolva: 2013. január 06.

Kérdések és válaszok: Pszichés betegségek

Munkanélküliség, kilátástalanság =...
Kedves Doktor Úr/Nő! Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a halál gondolata. Öngyilkosságra nem lennék képes, ha rá is gondolok, eszembe jutnak a szüleim és a...
Kényszerbetegség, családi élet, mi a...
Tisztelt Doktornő! 1 éve kezdődött a problémám, (bár előtte is voltak apróbb jelek már), amióta a gyerekek már nem szorulnak segítségre önnállóan öltöznek,...
Antipszichotikum elkerülő...
Üdvözlöm! Több éve fennálló elkerülő személyiségzavarral küszködök, önbizalomhiány, szorongás, félek beszélgetni emberekkel, ami nagyon megkeseríti az...
Kényszergondolatok vásárláskor
Az elmúlt pár évben nem tudom mitől, de furcsa dolgokat csinálok. Nem merek internetről ruhát rendelni mert úgy érzem pszichésen nyugodtan magam, ha boltból...
Paranoid viselkedés belátás nélkül
Tisztelt Doktornő, azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy mit tehetek akkor, ha az élettársamnak (52 éves férfi) hónapok óta üldözési mániája van,...
Antidepresszáns gyógyszerinterakció
Tisztelt Doktor Nő! Tavaly szeptemberében kezdtek kezelni pánikbetegséggel, szorongással. Szédüléssel járó panaszok, izzadás, erős szívdobogás, homályos...