Gyermekpszichológia

A barátom elvált, 2 kisfia van, 11 és 13 évesek. A papa angol, 20 éve él Magyarországon. Művész típus, bejárta a világot, fotókiállítása volt, novellákat ír, lektorál és angol tanár. A kötöttséget nem szereti, sokat olvas, TV-je nincs. Későn nősült, 42 éves volt mikor az első gyerek született, a gyerekek anyanyelvi szinten beszélnek angolul. Foggal körömmel ragaszkodik a gyerekekhez. Minden reggel viszi Őket iskolába, megy értük és a külön órákra is hordja az imádott 2 kisfiát. Akkor a legboldogabb ha a gyerekek vele vannak. A volt feleségével közös megegyezéssel nevelik a 2 fiút. Be van osztva a gyerekek melyik napon vannak a papával és a mamával. Egyik hétvégén a mamánál, a másikon a papánál vannak a fiúk. A mamának van barátja aki velük is él. A papa a nőügyeit diszkréten kezeli. Én általában azon a hétvégén megyek hozzá ha a gyerekek nincsenek nála, ismernek a gyerekek, de nem erőltetjük, mert megszokták, hogy a papa csak az övék. A 11 éves kisfiú elég sokat betegeskedik. Mikor a papánál van elég sokszor hányni szokott, arra gondoltam gyenge a gyomra, de most inkább arra gondolok a gyereknek gyomoridege lehet. Az utóbbi időben durvább lett a helyzet, szerintem a gyerek egyre nyíltabban kimondja, amit gondol. Volt olyan kijelentése a gyereknek jobb lenne ha a papa meghalna és elküldi a pi-ba, azt mondja Őt senki sem szereti és meg akar halni. Sokszor sír és a mamájához szeretne menni. Szerintem a nagyobb testvérére féltékeny. A teljes igazságot nem akarja vagy nem tudja elmondani. Igazából ez a két gyerek kétlaki életet él és a kisebb fiút ez lelkileg jobban megviseli, szenved ettől a helyzettől. Az én meglátásom szerint leírtam a helyzetet, kérem szépen a válaszukat.

Szigeti Ildikó válasza elvált szülők gyermeke témában

Kedves Kérdező! Elismerésre méltó, hogy aggódik a barátja gyermekei miatt, ezt az aggodalmát érdemes a párjával is megosztani, közösen könnyebb megtalálni a megoldást. A levelében konkrét kérdést nem tett fel, ennek ellenére gyanítható, hogy a kisebbik fiú kapcsán tanácstalan, ami érthető és sajnos indokolt is. Fontos információ lenne, hogy vajon mióta áll fenn ez a helyzet, vagyis mióta él a két gyerek kétlaki életet. Ha a problémák most jelentkeztek, miközben a válást évekkel ezelőtt kimondták, a gyerek viselkedésének hátterében mást kell keresni. Ez esetben pszichológus hathatós segítséget tud adni! Általánosan elmondható, hogy nagyon fontos az idői egybeesést figyelni a gyermekek reakciója kapcsán. Ha a barátja kisebbik fia éppen most váltott iskolát, vagy bármilyen más változás történt az életében, bizony összefüggésbe hozható a furcsának tűnő testi reakciók (rosszullétek, betegeskedés) és szokatlan viselkedés között. Ha nincs is jelentős változás, ne feledjék, hogy a gyerek lassan kamaszkorba lép, ami önmagában elegendő magyarázat lehet a szokatlan megnyilvánulásokra. Megnyugtatásul annyit, hogy nagyon sok, válási krízisen átesett családban jelentkeznek problémák a gyerekeknél. A hazai joggyakorlatban sajnálatos jelenség, hogy a gyermekeket úgymond "közös gondviselésre" ítélik. Ez jogilag a lehető legjobb és legegyszerűbb döntés, ám a gyerekek mentális egészségét gyakorta károsítja ez a külsőleg idilli "megosztás". A gyerekek ugyanis fokozottan igénylik, hogy valahol "otthon" legyenek, az a bázis, ahonnan - még ha kétnaponta is - elmennek, de oda térnek vissza. Bármennyire is rugalmasnak és alkalmazkodónak tűnnek a gyerekek, csak kevesen bírják sérülésmentesen megélni a kétlakiságot. Éppen ezért - ha nincs más ok a gyerek testi és lelki problémáinak hátterében - indokolt lenne (a barátja feleségével közösen és a gyerekek bevonásával!) kijelölni egy "bázist", ahonnan legfeljebb gyakran mehet a másik szülőhöz, de annak gyakoriságát és időtartamát beszéljék meg a gyerekekkel. Kérjék ki a fiúk javaslatát, hiszen róluk van szó! Amennyiben nem sikerül rendezni a helyzetet, keressenek bátran! Szigeti Ildikó gyermekpszichológus Változás Rendelő Bejelentkezés: 06-20-411-79-04

Itt kérdezhet