Általános szorongás - az idő múlásától félni?
Kedves Doktor úr/Doktor nő! Azzal a kéréssel szeretnék Önhöz fordulni, hogy segítsen egy meglehetősen nagy problémám okának kiderítésében. Szorongásos tünetegyüttessel kezeltek pár éve (pár apróbb kitérő, mint pl párkapcsolat, intimitás teljes vállalása) még nincs teljesen megoldva bennem (persze nem azt jelenti, hogy ne javult volna, mert ég és föld a régi és új státusz közt a különbség, csak idő/esély kérdései, tudom, hoyg nem egészséges ennyi idősen). A tinédzserkoromat, depressziósan (kezeletlenül, mivel a szüleim "nem hittek a pszichológiában."...) töltöttem, minden nap szorongva éltem az otthoni és iskolai lekezelések miatt (csendes gyerek voltam és "fura", művész, ezt hagytam sajnos kihasználni, még otthon is kihasználták az érzékenységem), kiskoromban a folytonos családi drámák, a kevés pénz is, szerepet játszott. A szüleim ráadásul nem próbálták orvosolni, ha pl nem akartam valamti megtenni, csak annyiban hagyták 2 próbálkozás után. A tinédzserkoromra alig emlékszem magamtól, képek, régi levelek hozzák csak vissza egy időre. Mára túl lettem mindenen, amitől szomorú voltam, értelmetlennek éreztem az életet ÉS csak egy problémám maradt fenn: egész nap aggódom. Sietni akarok az élettel, mintha holnap véget érne vagy jövő héten és nekem sietnem kell megtenni ezt, azt. Nem teendőket siettetek, hanem célokat, pártalálást, utazásokat, nyelvtanulást. Az évszakok múlása is aggaszt. A mindennapi teendőkkel semmi bajom, az ismerőseim közt legnyugodtabb emberré váltam - és nem hazudok magamnak róla, mert nem fogom vissza magam, csak nem szorongok már semmitől, így nem idegesít annyi midnen., Amikor szorongok emiatt, végül az élet értelmére keresgélek válaszokat, ami természetesen nem ilyen egyszerű, de ha az is, nem kellene, hogy enyhe pánikot okozzon. Nincs arról szó, hogy nem merek: mindent, amit akartam megpróbáltam, a legtöbbet elértem, nem adom fel és a fóbiáimat is leküzdöttem, amikre felettébb büszke vagyok. Mitől fél valaki ilyenkor? Miért sietek? Köszönöm!
Kovács Piroska válasza türelmetlenség témában
Kedves Fiatal Hölgy! A leírtak alapján úgy látom, hogy az az állapot, amiről ír, belefér a normál szorongásos képbe, illetve abba az élethelyzetbe, amikor a felnőtt énjének "megszülése" zajlik., Amivel a negatív élményét csökkenteni tudná, illetve, amit a jövőben is jól tudna kamatoztatni, ha megtanulná a "tudatos jelenlét" technikáját. Ennek elsajátításához forduljon szakemberhez, akivel az aktuális problémáját is érdemes "tisztába tennie" -, márcsak azért is, mert kézzel foghatóan jól profitált az előző terápián tanultakból is! Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
