Dühkitörés, pszichologia

Tisztelt Doktor! Két éve költöztünk össze a jelenlegi párommal, akinek most 16 éves lánya van és velünk él. Tavasszal mikor megtudtuk, hogy közös gyermekünk lesz természetesen kikértük a véleményét és először meglepődött, de azt mondta, hogy majd hozzá szokik. Most 7. hónapban vagyok és sokszor csapkod és dühkitörése van., Hogy tudnánk Neki segíteni, hogy ne legyen ilyen állapotban? Előre is köszönöm a válaszát. Mónika

Szigeti Ildikó válasza féltestvér érkezése témában

Kedves Mónika! A testvérféltékenység – minden ellenkező híresztelés dacára – nem csupán a kisebb gyerekeknél tapasztalható. Az Önök speciális, de korántsem egyedi helyzetében hatványozottan jelentkezik az „új jövevény” érkezése kapcsán kialakuló (fél) testvéri reakció. A párja lánya most többszörösen nehéz helyzetben van, ami alapvetően megmagyarázhatja a dühkitöréseit. A leveléből nem, derül ki, hogy miért Önökkel él a nagylány és vajon mi lehet az édesanyjával. Ennek ismerete vélhetően pontosabb magyarázatot adhat a mostanában felmerülő kérdésekre. Ettől függetlenül néhány dolog biztosra vehető, ami támpontot adhat a nagylány viselkedésének megértéséhez. A párja gyereke egyrészt a kamaszkora kellős közepén jár, ami sokszor a legideálisabb családi viszonyok közepette is pokollá teheti a hozzátartozók mindennapjait. A nagylány azonban egy speciális helyzetben van, amelyben nem bocsánatos, de érthető reakció lehet olykor a dühkitörés. Az indulatok kontrolljának átmeneti hiányát általában valamilyen feszültség okozza, annak hátterében pedig az új helyzet, a bizonytalanságokkal teli jövőkép állhat. Biztató, hogy miközben Ön is egy boldog várakozással teli, de egyúttal erőt próbáló helyzetben van, próbál segíteni a párja lányának. A legtöbb, amit per pillanat tehet mindkettejük érdekében, hogy sokat beszélget vele. Legyen hozzá őszinte! Ossza meg vele az aggodalmait, kérje ki a tanácsát, ha kell, konkrétan a segítségét! Ne tekintse gyereknek, hanem inkább barátnőként próbáljon közelíteni felé! Persze lehet, hogy elutasítja a közeledését, ez esetben ne erőltesse, inkább legyen türelmes! Általában a kisgyermekeknél javasolják a pszichológusok, hogy kistestvér érkezésekor a legfontosabb, hogy biztosítsák a gyereket a szeretetük változatlanságáról, és arról, hogy ha megszületik a kicsi, ő ugyanolyan fontos lesz a számukra, mint addig. Talán furcsának tűnik, de egy 16 évesnél is elkél ez a praktika. A nagylány ugyanis most bizonyára erősen szorong, amiatt, hogy előbb-utóbb, így vagy úgy, de mindenkit elveszít, aki számára fontos volt. Talán édesapja lehetett az utolsó „bástya”, aki a biztonságot képviselte az életében, és a kicsi érkezésével ez a bástya is meginogni látszik az ő szemében. Javaslom tehát, hogy sokat beszélgessenek, találjanak ki a hátralévő hetekre „csajos” programokat és kérje a segítségét, legyen szó a kicsi körüli teendőkről, avagy a saját szorongásairól. Nagyon fontos, hogy a párja lányának is módja legyen kérdezni Öntől, adjon erre neki mindig lehetőséget, ha kéri! Higgye el, az őszinteség a későbbiekben többszörösen megtérül majd! Sok boldogságot a babához és sok türelmet a nagylányhoz! Örülnék, ha megosztaná velem a tapasztalatait (honlapomon megtalálható az elérhetőségem)! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet