Zárkózott?

Tisztelt Doktornő! Azért írok Önnek, mert nagyon zárkózott vagyok, és ez az életem minden területére kiterjed: Barátaim nincsenek nem is nagyon voltak, de nem is vágyom rá. Van egy párom, (aki szintén zárkózott, de nem annyira, mint én) akit imádok, és anyukámhoz is ragaszkodom, de mégis legjobban akkor érzem magam, ha egyedül vagyok. Ilyenkor tudok csak pihenni. A beszélgetést fárasztónak, vagy idegesítőnek, a csókolózást kimondottan kellemetlennek, a szexet olyan semmilyennek érzem. (nem csak a párommal, bár nem sok partnerem volt)Szeretném, ha az olyan helyeken, ahová muszáj menni pl. munkahely elfogadnának, de nem jön össze. Próbálok beszélgetni, de kb. tíz perc beszélgetés jobban elfáraszt, mint ha itthon egész nap a házimunkát végzem. Ráadásul van, hogy olyat mondok, amin megsértődnek, pedig semmi ilyesmi szándék nincs bennem, ill. sokszor nem tudom, mit mondjak. A legrosszabb, amikor valami összejövetelre kell menni. Mikor már nagyon nyúztak, elmentem egy-egyre, de két eset fordult elő: vagy nagyon feszélyezve éreztem magam, vagy nagyon untam. Alkoholt nem nagyon szeretem, de anélkül is zúg a fejem ilyenkor. Szerintem elviselhetetlen az a hangos zene, a tömeg, és a részeg embereket sem szeretem annyira nézni, ráadásul beszélnek egyszerre vagy öten, én meg képtelen vagyok követni. Minden hasonló helyzet ilyen kettős nálam egyébként, tehát feszélyezett is vagyok, meg unom is, vagy idegesít, de legfőképpen fáraszt. A helyzet kamaszkoromban volt legrosszabb, de nem sokat fejlődtem, de próbáltam, talán kevésbé vagyok félénk. Most, hogy van párom gyakran kérdezik, hogy nem akarunk-e gyereket. Nem igazán. Bár néha feltör bennem, hogy jó lenne, de valószínű sem enrgiám, sem türelmem nem lenne hozzá, és hogy tanítsam meg beilleszkedni, ha én sem tudom, hogy kell? nem akarom, hogy ugyanazt átélje, mint én. A kérdésem: ez zárkózottság? Ön szerint, mennyire komoly a probléma? ugy érzem, jobban el tudnám fogadni a helyzetem, ha tudnám, mitől vagyok ilyen, bármi is az. Köszönöm.

Dr. Veress Dóra válasza személyiség probléma témában

Kedves Kérdező! Minden ember megszületik valamilyen személyiséggel. Vannak nyitott, könnyen barátkozó és vannak befelé forduló, elmélyedő emberek. Ez utóbbiaknak olyan színes a képzelőerejük és a belső világuk, hogy nem igényelnek külső ingereket ahhoz, hogy jól tudják magukat érezni. A személyiség adottságaira rárakódik a neveltetés és a környezeti hatások, ami tovább fokozza vagy árnyalja a képet. Az ön esetében mindenképp biztató, hogy talált magának párt, akivel jól érzi magát, aki elfogadja önt ilyennek, és akivel sikeresen osztja meg az életét., Amin viszont lehet javítani, az az idegen emberekkel való kapcsolatépítés és a saját érzelmi/szexuális életének a megélése. Nekem úgy tűnik, hogy ezeken a területeken is erős gátlásokkal küzd. javaslom, hogy keressen fel egy pszichoterapeutát és együtt próbálják meg kideríteni, hogy mi ennek a viselkedésnek az oka. Ha megismeri és elfogadja saját magát, akkor könnyebb lesz a külvilággal is kapcsolatba lépnie és egy teljesebb életet élnie.

Itt kérdezhet