Figyelemzavar gyanúja

Tisztelt Doktornő! Már egy ideje gyanítom, hogy valami nincs rendben, kilógok kicsit, és idővel, ahogy a szükséges információk szembejöttek velem az élet során, arra a következtetésre jutottam, hogy lehetséges, hogy Asperger-szindrómám van. Nagyon nehezen köt le valami, szeretek félrevonulni, és ami a leglényegesebb, az az empátia hiánya. Ezért sokszor bűntudatom is van, érzéketlennek éreztem magam, de ha az anyámmal beszéltem róla, akkor mindig megnyugtatott, hogy csak képzelődök (talán nem is csak engem nyugtatott vele), mivel egyébként meg nagyon erős érzelmeim vannak, nagyon szeretek szeretni és szeretve érezni magam, és ezt igénylem is, mivel egyrészt nagyra tartom magam, másrészt rettentően alacsony az önbecsülésem. Mindenre kritikus szemmel nézek, és csak a tökéletes a jó, minden mást a hibái alapján határozok meg (véleményem szerint innen is ered az alacsony önbizalmam). Ezek mellett még rendmániás is vagyok, mániákusan rendszerezek mindent (a ruhákat, a kompótokat, vagy néha csak kinyitom valamiért a hűtőt, de rendetlennek találom, és átrendezem az egészet, hogy az ételek fajtájuk, színük vagy méretük szerint passzoljanak). Nehezen kommunikálok a legtöbb emberrel, de akivel megtalálom a közös hangot, azzal aztán tudok beszélgetni, akár órákon át (ez talán nem is idevágó). Ezzel azonban nem foglalkoztam különösebben, mert nem gátolt meg semmiben, nem rosszként fogtam fel, úgy éreztem, hogy ennek köszönhetem azt, hogy az lettem aki. Önkénytelenül is megtanultam vele élni, mímelni az érzelmeket (ami, mint utólag kiderült, szintén az egyik tünete, és ez is csak megerősített a gyanúmban), de most valami más kezdett aggasztani, ami nem is feltétlenül kötődik ehhez, de úgy éreztem, jobb ha ezt is tisztázom, így talán pontosabb kórképet kap és könnyebb lesz a diagnózis., Ami most arra sarkalt, hogy orvosi segítségért folyamodjak, az az, hogy a gyanúm szerint figyelemzavarom van. Ez eddig is jelen volt az életemben, de eleinte azt mondtam, hogy nem baj, mert a logikámmal kompenzálom. Később betudtam az Aspergernek, aztán, amikor főiskolára kerültem, már kicsit utána jártam, és felmerült a gyanú, de nem tettem lépéseket az ügyben, mert nem éreztem fontosnak, mondván szinte senki sem szeret tanulni, az annyira nem komoly. Viszont ez a dolog úgy érzem már nagyon elfajult. Nem vagyok képes odafigyelni, hiába kényszerítem magamra a tanulást. Lekapcsolom a laptopot, a telefont félrerakom (mert egyébként 10-15 percenként felmegyek, csak, hogy valamit csináljak), és elkezdek tanulni, olvasni a szöveget. A gond csak az, hogy, amit nem tudok félretenni, azok a gondolataim. Nem vagyok képes odafigyelni, elolvasom a sorokat, de a mondat végén már nem emlékszek arra, mit olvastam. Bármi képes elterelni a figyelmemet. Illetve sokszor nem olvasom rendesen sorban a szöveget, hanem ugrálok előre-hátra a bekezdésekben, hogy így spóroljak időt, hirtelen nem tudom mit kellene olvasnom, mi a fontos,, aztán pedig nem fogok fel az anyagból semmit. Mindezek mellé társul egyfajta tudatalatti kerülés is, hogy bár szeretnék tanulni (nem csak a szükségét érzem, de ténylegesen szeretnék). Véleményem szerint valami alapja van a dolgoknak, csak az érdekelne, hogy, mennyire komolyak., Hogy a dolgok valamilyen betegséget takarnak, vagy pedig csak egy lusta hipochonder vagyok, aki kifogást keres. Segítségét előre is köszönöm. Üdvözlettel.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza Asperger szindróma témában

Tisztelt Kérdező, A leírt tünetek nem bizonyítják sem az Asperger szindrómát, sem a figyelemzavart. Vannak tünetek, amik arra utalnak, mások nem. Vizsga közeledtével pedig sokan válnak kapkodóvá, szétszórttá. Úgyhogy azt tanácsolnám, ha könnyebb idők jönnek, keressen fel egy pszichológust, aki tesztek elvégzésével is tudja igazolni vagy kizárni a fent említett betegségeket. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni