Borderline Társ

Üdv! A barátnőm diagnosztizáltan Borderline személyiségzavarban szenved, valamint annak hozadékaként komoly, depresszió is gyötri. Két éve vagyunk együtt, és az utóbbi három hónapig minden probléma a kezelhető tartományban mozgott, azaz olykor nehezen, de toleranciával és kitartással mindent megoldottam, oldottunk. Akkor viszont feladta az addigi állását, és hazaköltözött egy tőlem távolabbi városba, a családjához. Előtte sem együtt éltünk, de alig egy órányira volt. (Volt szó összeköltözésről, de a körülmények ezt eddig nem tették lehetővé). Munkába azóta sem állt, és elfoglaltság híján lassan, de biztosan egyre rosszabbul lett. Elkezdte vagdosni magát. Erről is beszéltem vele (egyelőre felületi sérüléseket okozva vízszintes vágásokkal a felkarján és másutt..) és azt mondja azért teszi, hogy ne tegyen rosszabbat. Apátiába süllyedt, és arról beszél semmilyen érzelmet nem tud megélni, valamint azok sem érik el őt. Leszámítva a haragot és a sértettséget. Gyógyszereket nem szed, egyedül frontint, de az sokat sajnos nem ér. Volt számára más kiírva, de túlzottan elnyomta, hát letette. Komoly veszély nála az öngyilkosság is, a régmúltban volt erre kísérlete, de szerencsére a véletlen megmentette. A kérdésem, amivel ön felé fordulok az volna, miként kezeljem a konfliktusaink?, Hogyan reagáljak arra, hogy immár mindent, amit mondok kiforgat, támadásnak vél? Hagyjak rá mindent? Avagy olykor jobb lenne ha megfontoltan és módjával ugyan, de nem kerülném el a konfrontációt? Eddig igyekeztem nem a személyem elleni támadásnak venni a hirtelen kirohanásait, és mindannyiszor higgadtan reagálni, biztosítva a támogatásomról és általánosságban a logikus érvelés segített is neki egy-egy dolgot más szemszögből látni, de manapság ezzel sem okozok javulást. Ha nem keresem fél napig, akkor már nem foglalkozom vele, ha pedig keresem, akkor túlzottan ragaszkodom. Ahogy abból is rengeteg sértettsége származott, ha éjjel keresett, de én aludtam, netán ha nap közben nem ért el azonnal. Ilyenkor úgy érezte nem foglalkozom vele. Érzem, hogy nem bízik a kötődésem, a törődésem valódiságában, viszont akkor is hazugnak tart ha ezt kifejezem felé. Nem tagadom, rám is hatást gyakorol a folytonos hullámzásával., De minden erőmmel mellette állok, támogatom, és közben az összes lehetséges módon igyekszem meggyőzni arról, hogy keressen fel egy szakembert. Akár én magam is végigülöm vele a foglalkozást, ténylegesen kész vagyok bármilyen áldozatot meghozni miatta. Hálás lennék ha tudna pár tanácsot adni arra nézve is, hogyan kezeljem a stresszt, ami általa ér, és főleg azért, ha tudna pár ötletet adni, amivel esetleg segíthetek neki „megmozdulni”, és a segítség elfogadására ösztönözni. Ő menthetetlennek véli magát, és eddig csak félnapokra tudtam elmozgatni erről az álláspontjáról. Válaszát és észrevételeit előre is hálásan köszönöm. Tisztelettel, Zoltán.

Dr. Pálvölgyi Rita válasza személyiségzavar kezelése témában

Tisztelt Kérdező, A leírtak alapján nem gondolom, hogy mást, vagy többet kéne tenni. Mindenképp szükséges lenne, hogy szakember tanácsát kérje a barátnője. Erről kéne őt meggyőzni. Ha ez Önnek nem sikerül, el kéne gondolkodni, hogy van-e más, aki nagyobb eséllyel próbálkozhatna. Nem tudom, hogy van-e kapcsolata barátnője családjával. Tanácsos volna jelezni nekik a veszély helyzetet. Nehéz, ez, mikor az ember első sorban a korlátokkal szembesül, bárhogy szeretne segíteni, ott a határ, amit már nem tud átlépni, ami nem Önön múlik. Üdvözlettel.

Tőle szeretnék kérdezni