Mentális betegség és tumor
Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita, Édesanyám 64 éves, 2015-ben öngyilkossági kísérlet után került kórházba, ahol paranoid pszichózissal kezelték. Hangokat hallott, úgy vélte, hogy emberek beszélgetnek róla, illetve, hogy kamerával figyelik, és Édesapám a halálát akarja. Szerencsére az orvosának sikerült olyan gyógyszerrel kezelnie, amely által mérséklődtek a hangok kb. 1-2 évig, de tavaly Karácsonykor megint panaszkodott, hogy ismét rosszabb, megint hallja őket. Általánosságban rengeteget felejt, pár perce elmondott dolgokat is például, és ez azért is nagy baj, mert diabétesze van. Ha édesapám nem ügyel rá, akkor nem méri a vércukorszintet, nem tudja, hogy, mennyi inzulint kell beadni, és egyáltalán - elfelejti beadni. Elfelejt olyan recepteket, amelyek régebben simán mentek, a ruháit, edényeket, stb. más-más helyre pakolja, és elfelejti, hová tette őket. Nem nagyon eszik, csak nagyon kicsi adagokat, és napközben is csak csipeget. Apu ügyel rá, és arra is, hogy igyon sok folyadékot;, de erőltetni nem nagyon tudja. A múlt héten kórházba került hasnyálmirigy gyulladással, és ugyan még nem vizsgálta onkológus, de a CT-je 5 cm-es tumort mutatott ki a hasnyálmirigyén, amely a májra áttétes. Műteni nem lehet. Jövő héten nézi meg az onkológus, de az orvosa szerint semmi jóra nem tudunk számítani. Édesanyám ezt még nem tudja. Az orvosa még nem mondta neki, mi pedig egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy, hogyan hatna ez rá. Nagy rá az esély, hogy ha elmondjuk, akkor összetörik, és "minden mindegy" lesz. Így sem eszik; anno az öngyilkosságát is teljes közömbösséggel kezelte. Teljesen tanácstalanok vagyunk, és nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Van-e esetleg tapasztalata abban, hogy ilyen komoly mentális betegséggel küzdő embernek, hogyan lehet a tudtára adni, hogy nagy baj van? Kell-e egyáltalán? Mivel tesszük a legjobbat, és mivel árthatunk? Nagyon szépen köszönöm, ha segít. Üdvözlettel.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza súlyos testi betegség jelentkezése mentális betegekben témában
Tisztelt Kérdező, A kezelőorvos feladata, hogy tájékoztassa anyukáját a vizsgálati eredményekről. A területen dolgozó kollégáknak tapasztalatuk, ás felkészültségük is van arra, hogyan kell megosztani a beteggel az ijesztő hírt. Rendszerint nem egyszerre minden részletet, hanem lassan, - a paciens kérdéseinek megfelelően - osztják meg az információkat. Ha szükséges, be lehet vonni pszichiáter kollégát, aki változtathat édesanyja gyógykezelésén. A bejelentést követően jó, ha minél többet tudnak vele lenni, és beszélni vele a, hogylétéről, érzéseiről, a várható nehézségekről. Üdvözlettel.
