Miért érzem ezt
Mióta szültem 5 éve, azóta azt érzem, hogy a gyerek köztünk van. Van miidő, énidő egymásra a férjemmel, mégis azt érzem nem tudom a gyereket gondolatban magam mellé helyezni, hanem előttem van mindig mindenben. A tesómat pl simán agyban mellettem tudom, de a gyereket nem tudom " félre tenni a szemem előtt, gondolatban". Ez borzasztóan pszichésen idegesít. Feszülté tesz ez az érzés, hogy egész életemben a tudatomban előttem fog lépkedni úgymond. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ő van. Bármire gondolok célok, tervek, ő előttem jár az agyamba, utána a terveimet látom. Ha arra gondolok majd egyszer kirepül akkor se tudom az agyamba magam mellé helyezni végre, és csak a céljaimat látni, mint mikor gyerekmentesen éltem. Pl: Megyek majd suliba tanulni, gondolkozok hova, de egyből a gyerekemet látom a szemem előtt és gondolatban, hogy ő van és lesz is. Feljön ez a kép úgymond 24 órába érzem ezt a furcsa dolgot. Félre próbálom hesegetni, hogy végre a sulira koncentráljak, de nem megy., Mint egy motor ez jár az agyamba van gyerejem van gyerekem. Tudom végig fog kísérteni ez a gondolat az életemben és ez kikészít. Nem tudok szabadulni ettől. Ha arra gondolok, hogy ő nincs, nem született meg, vagy ne adj isten meghalt, 100-ig újra a régi vagyok nincs semmi zavaró gondolat, végre képes vagyok a dolgokra 100 %-ban ott lenni agyban, és csak arra fókuszálni, és nem zavar be a gondolatomba már semmi. Mi lehet ez? Szeretnék szabadulni ettől mert már pánik van rajtam lassan 5 év után, hogy azért mert lett gyerekem, már minden pillanatban bátmilyen célok, álmok, tervek gondolkodásában ő jelenik meg képként a szemem előtt, és tudatként az agyamba. Ha elhagynám őt, elválnék, tudom akkor se lenne jobb már, akkor is kísértene tovább ez a furcsa gondolat. Szeretném a gyereket mellém tenni agyban, mint pl egy tesvért, szülő, barátot..., de nem megy. Megbolondulhattam esetleg? Van e betegségnek esetleg neve? Mit tegyek? Köszönöm a mielőbbi válaszát.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza nyomasztó érzések az anyaságban témában
Tisztelt Kérdező, Nem hiszem, hogy ez betegség lenne. Az anyák többsége így érez, szerintem. Van aki ezt természetesnek tekinti, másnak meg lehet ilyen nyomasztó a gondolat, mint Önnek. A gyereke iránt természetes módon másként érez az ember, mint az egyéb rokonok, barátok iránt. Mindemellett, várható, hogy ahogy nagyobb és önállóbb lesz a gyermeke, annál inkább képes magát tőle függetleníteni gondolatban, érzésekben. Szerintem az lenne a legjobb, ha ezt most e l tudná fogadni, hogy így van, és fog majd később változni. Üdvözlettel.
