Megőrülhettem?
Tisztelt Doktornő! Harmad éves orvostanhallgató vagyok. Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy tavaly novemberben a vizsgaidőszakom előtt erős pánikrohamokkal fordultam pszichológushoz. Az egyik roham utáni nap a, derealizáció tüneteit kezdtem érezni magamon és emiatt elkezdtem nagyon szorongani, napi szinten sírtam, alig tudtam a vizsgáimra koncentrálni, amiket végül azonban 4-es 5-össel zártam. Idén voltak pszichológiai tárgyaim, ahol a skizofréniáról tanultunk, és megrögzötten elkezdtem félni attól, hogy én is biztos az vagyok és azért érzem ezeket a tüneteket. Mindvégig klinikai pszichológushoz jártam, akivel két MMPI tesztet végeztünk, illetve egy Szondi tesztet, utóbbit két hete, de egyik sem mutatott ilyen irányú eltérést. Voltam EEG vizsgálaton, ami szintén negatív lett. Viszont ezek sem nyugtattak meg, két hete pszichiáterrel is konzultáltam, szerinte sincsen pszichiátriai problémám. Viszont mióta elkezdődött ez a szemeszter, nagyon erős szorongást érzek, amivel alapvetően nem lenne problémám, viszont, ami nagyon megrémít, hogy egész nap furcsán érzem magam., Mintha nem teljesen lennék a magam ura. Furcsának látom az embereket, mintha semmi nem lenne valódi és amúgy sem lenne valóságos az élet, mint olyan. A memóriám nagyon leromlott, nem tudok figyelni semmire, nem tudom megérteni és megtanulni az anyagot, csak az jár a fejemben megállás nélkül, hogy már mindegy, mert úgyis megőrültem és így maradok. Nem nagyon beszélek senkivel, mert azt sem tartom fontosnak, hogy bárkivel jóban legyek, mert ugye annak sincs értelme, pedig eddig én voltam a társaság központja. Szüleim is teljesen idegennek érzem és ha rám jön egy erős szorongás, akkor sem nyugtat meg semmi, mert nem érzem valósnak, ami körülöttem van. Nem igazán tudom leírni, amit érzek és tartok tőle, hogy ezért nem ért meg a pszichiáter sem. A gyógyszerre is azt gondolom, hogy úgy sem fog segíteni és determinálva van, hogy én a pszichiátriára kerülök., Mintha teljesen elszakadtam volna a realitástól. Nehezen rendezem össze a gondolataim és teljesen elfelejtettem mindent, amit eddig tanultam az orvosin, illetve, minta az alap műveltségem is eltűnt volna, bele értve a nyelveket is. A régi emlékeim is mintha meg sem történtek volna és csak annyit tudok, hogy nem ilyen voltam. Ha elhatározom, hogy nem foglalkozom ezzel az érzéssel, akkor két percre rá azt érzem, hogy már mindegy, mert megőrültem és nincs kiút. Semmi érzelem nincs bennem azon kívül, hogy rettegek. Folyamatosan kényszercselekvésként keresgetem az interneten, hogy lehetséges e, hogy megőrültem és nem tudok leállni. Edzéseken is rosszul teljesítek emellett, mintha teljesen elvesztettem volna a kontrollt a mozgásom felett. Mindezeket a külvilág semennyire nem érzékeli és mindenki szerint normálisnak tűnök, azon kívül, hogy nem beszélek annyit. Mostmár fél éve tart ez lassan és már kezdem azt hinni, hogy annyit foglalkoztam ezzel, hogy tényleg belebolondultam. Lehetséges ez? Vagy még van kiút? Beleőrülhettem abba, hogy azt hittem bolond vagyok? Válaszát előre is közönöm!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza derealizációs tünetek témában
Tisztelt Kérdező, A, derealizációs és deperszonalizációs érzések gyakran kísérik a pánikbetegséget, mint ahogy a megőrüléstől való félelem is lehet ennek a tünete. Gyakran tapasztaljuk, hogy intenzív stressz állapotában, -, mint pl. a vizsgaidőszak nehéz egyetemken -, hasonló tünetek lépnek fel az érintetteken. Mindenképp tanácsolnám, hogy keressen fel személyesen egy kollégát, hiszen ez az állapot segítséget igényel akkor is, ha nem skizofréniáról van szó. Pszichoterápiás és gyógyszeres kezelés is hasznos lehet. Üdvözlettel: Dr. Pálvölgyi Rita
