SOS

kedves dr-nő-úr! kényes témával állunk szemben, szóval lányom kb8-9 hónapos volt mikorarra figyeltünk fel, hogy hanyatt fekve felhúzza lábait és szoritja.közben pirosodik a pofija elöször ugy hittük játszik..de aztán egyre többet csinálta.még állo állapotban is de akkor gugolva.nem is tudom már ki mondta, hogy ez még leirni is szörnyű: maszturbál! voltak időszakok mikor nem csinálta vagy nem láttuk? nem tudom! mikor nagyobb lett mondtam neki, hogy mért csinálja? próbáltam ijesztgetni, hogy büdös lesz a bugyija betegséget kap stb..perszenormálisan tapintatosan, mindig igérgette jó anya, többet nem fogom.óvodában ismét megtette..egyik ünnepségen is ahogya széken ült..rászoltunk befejezte.kínos volt, de muszály volt, szerintem más nem tudhatta mert olyannak tünhetett, hogy csak keresztbe tette a lábát.de mostmár iskolás 1.osztályos! értelmesebb, kérdeztem ismét mért teszi? mert jó érzés és melegedik a lábam tőlle..kiakadtam.akkor ez tényleg az? olyan rendes normális életet élünk, miért jött ez elő nálla? szeretetben élünk.ugyanannyi szeretet és figyelmet kap mind másik két testvére (fiúk4-2-évesek) bugyit nem akarviselni évek óta, mert idegesíti, hogy belemegy a popsijába.pedig nem! mi lehet ez? kérem segítsen mert az órákon is csinálja.olyankor lemarad a tanulással.tudom, hogy csinálja mert mindig tart attól, hogy "megszagolom a bugyiját"mert ugy hiszi, hogy büdös akkor, és én megtudom.ártok ezzel ha ez igymegy tovább? egyszerűen nemtudom mit tegyek.mais leckeírás közben rajtakaptam, dőlöngélt a székkel és le volt izzadva az arcocskája.mikor rászoltam mérgessen (mert ilyenkor csalódottvagyok és kényelmetlenül és érzem magam)sírt! kérem szépen.mit tegyek? mit rontottunk el?, hogy segíthetnénk? abbamaradhat ez? mert késöbbiekben mi lesz? ha folytatódik? nagyon okos értelmes kislány.semmiféle stressz nem érte.mindig figyeltünk, hogy igazi gyerek lehessen, mint bárki más! nagyon szeretném ha segítene, nagyon várom válaszát! és köszönöm szépen! egy 32 évesanyuka: kati

Ujpál Zsófia válasza maszturbáció témában

Kedves Kati! A gyermekkori maszturbálás teljesen természetes jelenség, a nemi szervek ingerlése már egészen kicsi kortól örömforrás tud lenni. Szinte minden gyermek felfedezi ezt az örömforrást, és időközönként igényt is tart rá. Ki ritkábban, ki gyakrabban, ki nyíltan, ki titkolózva. Az önkielégítést a kamaszkorral kapcsolatos jelenségek közé szokás sorolni, pedig a szexuális késztetés már újszülött korban, mi több, méhen belüli felvételek tanúsága szerint már az anya pocakjában is jelentkezik. A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak tehát rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen., Amikor a felismerés, hogy a baba öningerlést, önkielégítést végez, nagyon erősen megrázza a szülőket, érdemes elgondolkodni a saját neveltetésükön, a saját hozzáállásukon ehhez a kérdéshez. Sokan nőttek fel úgy, elsősorban nők, hogy a maszturbálás tiltott, bűnös, gusztustalan dolog volt. Ha a felnőttek büntetéssel, fenyegetéssel szorongást kapcsolnak azokhoz az örömökhöz, amiket a genitáliák nyújtanak, s ezzel arra kényszerítik a gyereket, hogy bűntudatot érezzenek minden alakommal, amikor ehhez az örömforráshoz folyamodnak, akaratlanul is megalapozhatják a későbbi, életet megkeserítő serdülő és felnőttkori szexuális problémákat. Tehát a gyermekkori maszturbáció nem kóros, hanem a fejlődéssel együtt járó természetes jelenség, a fő szülői feladat ilyenkor, hogy ezt elfogadják! Addig, amíg nem ez lesz az egyetlen örömforrás a gyermek számára, addig nem érdemel különösebb figyelmet, az iskoláskorra általában "elmúlik", vagyis a szülők által már nem lesz észrevehető. Az, hogy a kislánynál ez fennmaradt, elképzelhető, hogy az erre irányuló túlzott figyelem, nem természetes jelenségként való kezelésnek tudható be. Fontos, hogy ne keltsen benne bűntudatot, csak legyenek meg a keretek. Magyarázza el neki, hogy vannak olyan játékok, amelyeket mások előtt, másokkal játszunk, és vannak olyanok, amelyeket egyedül. Ez a játék, amit ő játszi, ezt akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja. Mivel az öningerlés, önkielégítés örömszerző, ellazító, megnyugtató tevékenység, megfigyelhető, hogy a gyerek számára nehezebb élethelyzetekben (pl.: testvér születése, óvodakezdés, válás) gyakoribbá válik. Erre figyeljünk nagyon, ez erős jelzés, hogy a kicsinek több figyelemre és a helyzet elfogadásához, feldolgozásához több segítségre van szüksége a szülőtől. A túl gyakori öningerlés annak is jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem. Ilyenkor a szülő dolga, hogy ezen változtasson és olyanná tegye a gyermek életét, amelyben az öningerlés nem pótszer, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott élet egyik örömforrása. Engedje meg a kislányának, hogy ezt a fajta örömteli tevékenységet végezze, bűntudat nélkül, de egyedül. Az alakuló anya-gyermek kapcsolatra fordítsa a figyelmét, hogy ott minden zökkenőmentesen történjen, és az iskola is pozitív kihívásként jelenjen meg, ne frusztráló teljesítménykényszerként! Minden jót kívánok!

Itt kérdezhet