Zsuzsinak

Kedves Zsuzsi!
Én csak támogatni tudom a gyermekvállalásod még ismeretlenül is.De ha olvastad a blogom, akkor tudod, hogy amikor terhes lettem, még nem tudtam ,hogy mi a bajom.Persze ha tudom, akkor sem döntöttem volna másképp.A terhességem első hónapjában volt shubom.Az kezelés nélkül elmúlt.Az ezt követő időszak tünetmentes volt, és tele voltam energával.Nem is értettem, hogy mások mitől vannak annyira kikészülve.A szülés után azonban rögtön kezdődtek a súlyosabb tünetek.Látás vesztés, kettőslátás, izomgyengeség stb.Viszont!Hozzá kell tennem, császármetszéssel szültem, majd elkaptam a kórházban egy fertőzést.Ezek után jöttek csak a tünetek.Azóta utána jártam a dolgoknak és úgy gondolom, ha rendesen megszülök és nem kapok el semmit, lehet, hogy tovább lappangot volna bennem a betegség.De sajnos ez már soha nem derül ki.Viszont kaptam az élettől cserébe egy gyönyörű kisfiút, az én "Ajándékomat".Ez a legfontosabb.Mivel nem ismerlek, nem tudom, hogy a Te álapotod milyen sem a korod, de a szakirodalom és az orvosok elmondása alapján annyit tudok, hogy a terhesség jó hatással van a betegségre.Ez dő alatt nem szoktak tünetek jelentkezni.De az orvosod is elmondja ezt!Utólag én is megbeszéltem az enyémmel.A másik nagyon fontos dolog szerintem, hogy a családod és a környezeted tartsa tiszteletben az igényeid.Menjetek el együtt a férjeddel a kezelőorvosodhoz és beszéljétek meg.Az én ismerettség körömben is vannak olyan sm betegek akik babát várnak.Sok szerencsét!