Folyt.köv.

Norbi és Dugó. A hódító hódok. Tölük mindig jó lesz a kedvem!... Ott tartottam, hogy kezdődő kettőslátásom van. Még csak időnként jelentkezik, többnyire amikor nagyon meleg van. Szóval nem valószínü, hogy a kimerültség miatt. Már korábban is észrevettem, hogy zavar az erős fény.Ilyenkor az orromig sem látok és szörnyen elveszettnek érzem magam. Nem találok rá megolást.Csináltattam szemüveget, de nyáron ez sem segít.Kezdek újra begubózni.Tudom, hogy nem szabad, mert szép lassan átmegy depresszióba.Utálom ezt a betegséget.Soha nem tudom, hogy mire számítsak. Szeretnék napozni, vagy legalább szoliba járni. Stradra menni mint a többi ember. Élvezni a nyarat. De sajnos már ki kellett tapasztalnom, hogy a nyár nem az én évszakom.Pedig gyerekkoromban imádtam. Ki sem szálltam a vízből ha strandon voltunk és ha horgászni mentünk nem érdekelt, hogy a napon kell ülni.De most!Nem tudom megérteni, hogy mi történik a testemmel.Rájöttem, hogy nem lehet magyarázatot találni a betegségre. A miértekbe pedig semmi esetre sem szabad belemerülni.Mai napig keresem azokot amiért a sors ezzel büntetett.Ilyenkor szomorú leszek és legszivesebben kirohannék a világból. (Nem,nem akarok öngyilkos lenni) Ilyenkor a kisfiamban találom meg a vigaszt.Miatta bármit megtennék. Na és persze "Winetou".Őt se hagyjam ki. Hiszen tíz év után is ugyan úgy szeretem. Tényleg! Nagyon hiányzik. Szegény még most is dolgozik.................... Ez a sok pont annyit jelent, hogy folyamatosan csörög a telefonom. Kb pontonként lehet egy percet számolni. Ennyit beszéltem amióta elkezdtem írni. De jó, mert eltünt a depis hangulatom.Már azt sem tudom, hogy mit akartam írni. Pedig tuti, hogy fontos dolgot, mert reggel erre ébredtem. Na mindegy. Majd legközelebb. Addig is Carpe Diem!!!