Az elözmények
2009.nyara
Jól indult a nyár, májusban elkezdődött a vizsgaidőszak (PPKE-JAK), minden jól ment. A tanulás, párkapcsolat, család, szóval minden.
Mindaddig, míg el nem jött az a bizonyos nap: Július 29., ami már csak a végkifejlett volt a betegségemnél, ugyanis rengeteg előjele volt, csak épp nemhogy én még az orvosok sem vettek tudomást róla.
Tehát valójában már 3 éve elkezdődött azzal, hogy munka után mindig be volt dagadva a lábam, feszült fájt már egy idő után. Az akkori háziorvosom azt tanácsolta, hogy váltsak munkahelyet....haha ..mindezt tette 300ft-ért, persze akkor még kellett fizetni érte.Hivatkozva arra, hogy a 12 órás munka nagyon megerőltető. Tény, az, de egy 23 éves, fiatal, elvileg egészséges embernek is vajon???Tettem fel a kérdést magamban.De én sem foglalkoztam tovább vele, mindaddig amíg már olyan szintre kerekedett ez az egész lábdagadás, hogy már alig akartak a nadrágok feljönni rám.
Úgy döntöttem elmegyek az ügyeletre, mert pont hétvégére esett ez a dolog. Onnan ugy zavartak el, hogy menjek el hétfőn a háziorvoshoz, mert ők ezzel nem tudnak mit kezdeni.
Én el is mentem,ahol szintén nem sok sikerrel jártam, mert a mostani háziorvosom meg a reumatologiára küldött. Reumatológia???Tettem fel a kérdést.De hát dagad a lábam????Igen, majd szerda reggel egy vérvétel és vizeletminta.Jó, végül is ő az orvos
Aznap este meg másnap is be kellett mennem éjszakára dolgozni, de akkora már olyannyira voltam megdagadva, hogy a munkaruhám is alig jött fel rám, meg a fejem is érdekesen duci volt.Majd eljött a szerda reggel és már nem tudtam járni sem szinte, csak sántítva.Műszak után a kollégám vitt be az orvoshoz, ahol miután levették a vért és megérkezett az orvos, bementem, majd megkérdeztem tőle, hogy biztos-e benne, hogy ez reumatologiai eset, azt mondta, hogy inkább hívna egy rohammentöt.
Trombózisra gyanakodtak, természetesen amint beértünk a kórházba, azonnal elláttak, vérvétel Ekg, szívultrahang, doppler- vizsgálat, stb...
Felkerültem osztályra, de sajnos csak a betegséget tudták megállapítani. mert rendes szakorvos nincs itt Egerben, úgyhogy Édesanyám intézkedett és Budapestre szállítottak még a következő hét elején a Bajcsy- Zsilinszky kórházba.
Nagyon kedvesen fogadtak a nővérek, na és persze a főorvos Úr is (Dr. Orosz Attila)
I