Használati utasítás, ünnepekhez

Szervusztok, mindannyian ti hősök, akik valahogyan átvészeltétek a karácsonyt ! Jó, hogy  kilábaltunk ebből is, mert ha ezt kibírtuk, talán már  megmaradunk az új esztendőre is. Persze,  ne feledkezzünk meg arról, hogy  a szilveszter még hátra van! Van-e köztetek olyan, aki valakitől is kapott volna használati utasítást az ünnepekre vonatkozóan? Hát én nem tudok ilyenről s magam sem kaptam senkitől.Pedig igazán jól jött volna egy-két eligazítás az olyan esetre mint például, ha azt kívánják az embertől, hogy "legalább a szaloncukrokra felkötözze a cérnát, s legalább ennyivel segítsen feldíszíteni a fenyőfát,  mert az igazán nem munka, s hihetetlen, hogy valakinek még ennyire sem hajlik a keze..." Na, mit lehet erre mondani?! S hát arra, hogy  miként lehet valaki alkalmatlan az olyan semmisségre, mint például a könnyű kis formával kiszaggatni a kinyújtott mézestésztát? Mert burszitisz ide vagy oda a könyöködön, ez sehogyan sem érthető. Aminthogy az sem, hogy a darázsfészekbe dió helyett őrölt lenmagot kellett volna tenni ahhoz, hogy te is ehessél belőle, mert különben ronggyá lesz a nyelved. És jaj igen, a hókiflibe szóba sem jöhet a disznózsír, s esetleg kókuszolajjal lehetne helyettesíteni, bár az igen drága. És egyáltalán szóvá kell-e tenni ezeket s ilyesmivel bosszantani a hozzátartozókat?   Szabad-e megmondani a jóhiszemű szomszédnak, hogy idén igazán ne hozzon kalácsot, mert az élesztő miatt nem ehetsz belőle, mert bizisten nagyon de nagyon beteg lennél tőle?  Bevallom, hogy ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre magam is szívesen válaszolnék, ha tudnék, már csak azért is, hogy legalább ezzel segítsek nektek. De nem tudok mit mondani. Jó volna, ha az ünnepekhez valamiféle használati utasítást adnának nekünk, hogy azok által elkerülhessük azt a sok-sok bántást és kölcsönös bosszantást, amelyekkel ilyenkor illetjük egymást. Töröm a fejem, hogy legalább most, szilveszter előtt még adjak nektek  néhány jótanácsot, de semmi okos dolog nem jut eszembe.  Hacsak, hacsak arra nem figyelmeztetlek, hogy az ünnepi vacsora pulykájának láttán, örömötökben nehogy így kiáltsatok fel:" Hej. mi a kő, tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?! ..."- mert ezzel megint csak elrontanátok mindent. S aztán magatokra vessetek, s" az esetleges kockázatokról és mellékhatásokról, aztán ki-ki kérdezze meg kezelőorvosát, illetve gyógyszerészét!" B.Ú.É.K. kedveseim!