A strandon

Végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár.......

Tavaly nyáron már voltunk babaúszáson, akkor Tomcsi 5 hónapos volt. A víztől nem félt, de nem volt éppen egy aktív baba. A többiek pancsoltak, csapkodták a vizet, a mi kis drágánk pedig apa karján feküdve nézelődött. "Tiszta anyja ez a gyerek!" - jegyezte meg akkor apa.

Megbeszéltük, hogy szüneteltetjük egy kicsit a témát, majd később újra próbáljuk. Aztán meg jött a kemény, hideg tél, akkor féltem, hogy megfázik, azért nem mentünk.

Szóval, ismét nyár lett. Ráadásul kapóra jött, hogy a veresegyházi rokonok Hajdúszoboszlóra érkeztek kempingezni. Gondoltuk, hogy akkor már őket is meglátogatjuk.

Beköszöntünk nekik, Tomcsi körbejárta kívül-belül a lakókocsit, megszerelte az ajtókat, így hát indulhattunk is. Dávid, a család legfiatalabb tagja ( 8 éves) is velünk tartott.

A gyermekmedencét hamar megtaláltuk, csak a hang után kellett mennünk. A három fiú egyből belevetette magát a vízbe, én a partról figyeltem őket. (ugyanis nagy pocakkal, félve mindenféle fertőzésektől, jobbnak láttam kintről nyomon követni az eseményeket)

Vittünk  magunkkal úszógumit, olyan lábbedugóst, kisvödröt, lapátot a homokozó-készletünkből, kislabdát, nagy labdát, és a locsolókannát, ami mostanság az otthoni fürcsi elmaradhatatlan kelléke.

Eleinte a medence szélén labdáztak a fiúk, Tomcsi az úszógumiban. Tudtátok milyen jó dolog vizet lapátolni a vödörbe?

Majd az úszógumi levétele után felfedezte, hogy leér a kis lába, és a vízben járni is lehet. Na, ezek után szinte megállíthatatlan lett!

Főleg a medence közepén elhelyezkedő teknősbékák tetszettek neki, az amelyik még vizet is spriccelt! Apa nem győzőtt utána szaladni.

Alig tudtam néha kicsalogatni a fiúkat, hogy a legbiztonságosabb, legmagasabb faktorszámú naptejjel bekenjem őket a leégés ellen.

Az idő szinte repült, már 11 óra is elmúlt, mikor szóltam nekik, hogy húzódjanak a medence árnyékos részére. Igaz, Tomcsin volt egy kis sapi, de fő a védelem!

Dél körül már láttam a lurkókon, hogy elfáradtak, de sehogy sem akartak kijönni a vízből (érezték, addig jó míg bent vannak).

Köztudott, hogy a férfiakhoz a gyomrukon keresztül vezet az út, ezért kajával, nasival próbálkoztam. Ez sikerült is! Ebéd előtt egy jégkrém, Tomcsinak egy túró-rudi, és mehetünk is. A rudi elfogyasztása, és a medence távolodása láttán a kisfiam ordítani kezdett, és hevesen mutogatott a víz irányába. Át anya ölébe, elő a cumi, ami nyugtatásra kiváló és indultunk is vissza a kocsihoz. A hazafelé vezető utat már alvással töltötte, amit otthon a saját kis helyén tovább folytatott.

Felbuzdulva a mai napon, megbeszéltük apával, hogy vasárnap a debreceni élményfürdőt látogatjuk meg.