Hajszobrásznál

Minden akkor kezdődött, mikor apa bejelentkezett a fodrászához, és megkérdezte tőlem, hogy Tomcsit viheti-e.....

Mire én: - Persze, hisz több, mint egy hónapja voltunk Tündinél!

A biztonság kedvéért elkísértem őket azon a napsütötte délután.

Egy kicsit várnunk kellett, addig Tomcsi felderítette a terepet, ugyanis itt voltunk legelőször fodrásznál, és fel kellett eleveníteni az emlékeket!

Jobbnak láttam, ha előbb apát nyírja le Rita, Tomcsi addig is szokja a helyzetet, és nézi mi vár rá (is). Az elején tetszett neki a hajnyíró gép hangja, csodálta ahogy hullott a földre apának a haja. Majd megunta, és folytatta a terepszemlét. Először az ajtóról a függönyt akarta leszedni, majd a hajmosónál a törölközőket kezdte a földre dobálni. Végül a polcon felfedezett egy kis seprűt, és azzal kezdett nagytakarításba....képzelhetitek..a hajszálak repkedtek ide-oda!

A bejáratnál volt egy akvárium, néha odaszaladt, megkopogtatta az üveget, utánozta a halakat, majd odébb állt.

 Közben elkészült apa frizurája, jöhetett Tomcsi feje. Már mikor beültettük a székbe nyöszörögni kezdett, aztán a hátára került a törölköző, beindult a hajvágó és vége lett a világnak! Olyan ordításba kezdett, hogy szerintem az egész környék visszhangzott tőle! A kis fejét kapkodta, dobálta össze-vissza. Akkor kitaláltuk, hogy apa vegye az ölébe...de nem vált be. Ezután próbálkoztam én: ölembe vettem, megnyugodott, de mihelyst bekapcsolta Rita a gépet, kezdődött minden előről. Nem volt mit tenni, feladtuk!

Hazafelé úton próbáltuk megfejteni a hiszti okát: talán keveset aludt? Vagy ismeretlen volt a hely? Vagy Rita nem volt szimpi? Pedig egy kosár játékot is elővett Tomcsinak!

Nem jutottunk előrébb a válasz terén. Az vigasztalt, hogy másnap én is bejelentkeztem a fodrászomhoz (Tündihez), bízva, hogy ott minden kiderül!

Pénteken délután elég alvás és evés után, elindultunk....

Ide is előbb érkeztünk, hogy legyen idő szétnézni. Itt Tomcsival kezdtünk. Beletettük a forgószékbe, próbálkoztunk a törölközővel, de ledobta a hátáról. Jött a sírás. Szóval megpróbáltuk minden takaró nélkül.. Így sem tetszett neki, leraktam a földre, és Tündi mögé állt, és nyírta...menet közben! Nemcsak Tomcsi, de még én is tiszta hajas lettem. De sikerült legépelni a haját! Hurrá!

Elnézést kértem Tünditől, és értetlenül álltam, hogy ha eddig engedte, akkor most mi történt, hogy NEM?

Szerinte, mint gyakorlott kisgyerekes hajnyíró, mostanra nyílt ki a gyerek, és rájött, hogy tud ellenállni is! Azt is mondta, hogy ez normális, megszokott dolog, van ennél rosszabb is!

Már előre félek a következő hajvágástól!

Mindezek után következtem én....reméltem apa hamar visszaér Tomcsiért, hogy nyugodtabban dolgozhasson Tündi a fejemen.

Odaültem a hajmosóhoz, kaptam egy törölközőt a nyakamba, hátrahajoltam....és megint elkezdődött a sírás! Olyan nagy könnycseppek hullottak a kis arcán végig, hogy még én ekkorákat nem is láttam! Jobban sírt, mint mikor ő volt az olló alatt. Gondolom, féltett vagy sajnált engem? Felvettem az ölembe, és megpróbáltam megmagyarázni, hogy ez egyáltalán nem fáj, sőt jólesik, de reménytelennek tűnt.

Szerencsére apa érkezése jobb kedvre derítette, úgyhogy el is mentek sétálni míg én el nem készültem.

A végeredmény (hosszú hajból rövid lett) viszont tetszett Tomcsinak, mert széles mosollyal szaladt felém!

Szóval az a lényeg, hogy minden jól végződött!