Találkozás a Mikulással
A múltkori csalódásom után, úgy éreztem feltétlenül keresnünk kell egy igazi Mikulást. Nyakunkba vettük a várost, és addig mentünk míg nem találtunk egyet. Az utcákon sietős emberkéket láttunk csak, így bementünk a nem régiben nyílt üzletházba. És megtaláltuk!
Egy pódiumon ült a hatalmas foteljában, élénk piros ruhájában, valódi fehér nagy szakállal, két krampusszal az oldalán!
A gyermekek pedig libasorban sorakoztak, hogy személyesen beszélhessenek a Télapóval. Éppen úgy, ahogy eddig csak a filmekben láttam! Megmondom őszintén, hogy nagyon tetszett a dolog! A háttérben egy óriási karácsonyfa állt, hatalmas gömbökkel díszítve. Igazi karácsonyi hangulat volt az egész épületben!
Tomcsival megközelítettük a színpadot a másik oldalról. A kíváncsisága nem hagyta nyugodni, fel kérezkedett a színpadra. Mellettünk is egy hasonló korabeli kisfiú állt, aki szintén el volt bizonytalanodva: oda menjen-e vagy sem a bácsihoz?
Mivel a Télapó szaloncukrot is osztogatott, a mi kisfiúnk odalépett hozzá. Nagyon büszke voltam rá, hogy milyen bátor. Én, annak idején, még óvodás koromban sem mertem odamenni a Télapóhoz, nem hogy ennyi idősen!
De hamar letörtem, ugyanis a szaloncukrot kikapta a kezéből és hátralépett egyet. Mikor szólítani kezdte a Mikulás, hogy gyere ide az ölembe, akkor aztán még kettőt hátra lépett.
Így egy kisiskolás kislány került a Télapó ölébe. Mi pedig három lépéssel hátrébb figyeltük az eseményeket. A bácsi megkérdezte a kislány nevét, korát, valamint, hogy Mit szeretne karácsonyra kapni? - című számunkra már szokásos kérdést. A válaszon nagyon meglepődtem: MINDEGY! - felelte a kis szöszi lány.
A mai világban még van ilyen gyermek?
Remélem, a mi lurkóink is ilyenek lesznek!
Mostanában, főleg Tomcsi miatt, egyre több mesét, rajzfilmet nézünk, a rengeteg mesecsatorna közül az egyiken. A reklámokban, ami ugyebár fél óránként van, hirdetik a szebbnél szebb, különlegesebb játékokat. Óriási a választék, a gyerek, azt sem tudja,mit válasszon! Szegény szülőnek meg a nagyobb gyermekek benyújtják a listát, hogy ezek kellenek. (ezt még csak hallomásból tudom:) )
A kisfiúnk, ha rajta múlna, még mindig csodálná a Télapót, de mivel nem ment oda hozzá, mondtam, hogy megyünk haza.
Jött is ,egy szó nélkül!
Másnap a Plazában volt a Mikulás. Mi ott is felkerestük. Szép zenés műsort készítettek elő. Valamint a színpad mellett kézműves asztal is kapott helyet. A kicsik kis színes műanyag székeken csücsültek, és figyelték az előadást. Még Tomcsinak a figyelmét is lekötötte.
Az előadás végén nagy piros labdákat kezdtek osztogatni a színpadon. Apa ölében Tomcsival szépen közelítette meg a helyet, de az élelmes gyermekek eléjük vágtak. Utána pedig a pofátlan szülők következtek. Mikor láttam, hogy félretolják a családom, mérges lettem, és én is, mint felbőszült édesanya, tolongtam egy labdáért! Kaptam is!
Ez a megoldás kicsit felbosszantott, mert majdnem tönkretette az egész műsort. De a gyermekem boldog arca elfeledtette velem ezt az érzést. Az pedig nekem mindennél többet ér!