Délutáni séta
A délutáni séta mostanság már sötétben történik, de nem a megszokott időjárás szerint. A sötétség adott az évszak miatt, de a szokatlan "meleg" meglepő. Én nem nagyon bánom, mert így 4-5 óra körül is le merem vinni a gyerkőcöket, mert nincs hideg. Szóval, ha az ebéd utáni alvásból felébred Tomcsi, meguzsonnázik, és lemegyünk sétálni. A séta általában itt a környéken, a házak között történik. A játszótéri haverok délután már nem nagyon szoktak lent lenni, velük inkább délelőttönként szoktunk találkozni. Annak ellenére mindig összefutunk valakivel.
A múltkori délelőtti séta alkalmával felfedezett Tomcsi egy mászó Mikulást az egyik erkélyen. Persze nem igazit! Annyira tetszett neki, hogy nem is akarta szem elől téveszteni. Csak állt, és bámulta.
Tegnap arrafelé sétáltunk, és a sötétben is észrevette a figurát, és el kezdte mutogatni az apukájának. HÚÚÚÚ!- mondta közben. Tovább haladva megpillantottam az egyik ablakban világító karácsonyfát. Megmutattam Tomcsinak. HÚÚÚ!-mondta, és feléje mutatott. Ezek után már ilyenekre vadásztunk, ki fedez fel előbb valamiféle világítós figurát. Persze, hogy mindig Tomcsi volt az első! Láttunk Mikulást, csillagot, fenyőfát, sőt villogó, színváltós izzósorokat is. Egyik ámulatból estünk a másikba!
Ezalatt Ágica nyugodtan aludt a babakocsiban. Ő most van abban a korban, hogy a jó levegőn, a babakocsiban jobban alszik, mint egyébként. Na nem mintha,a szobájában nem azt tenné!
HIrtelen eszembe jutott, de jó lenne egy fokhagymás, tejfölös lángos!
Apa nagyon szereti az ilyen hirtelen jött ötleteimet, így mikor elmondtam az ötletem, azt válaszolta: MOST?!
Én elég határozott egyéniség vagyok, nem nagyon lehet a tervemtől eltéríteni. Ráadásul, ha akarok valamit, akkor azt AZONNAL!
Kezdem észrevenni, hogy a kisfiúnk is ilyen! (Apa mandarint pucol, és ott nyavalyog mellette, kapkod a gyümölcs után, annyira türelmetlen. Pedig nem éhes!)
Felvetettem apának két variációt: mivel Ágica még alszik, ezért Őt tuti nem akarom felvinni, tehát választhat, lent marad a kislányával, és elsétálnak a lángososhoz, vagy felmegy a kisfiával, és játszanak. Inkább egy harmadikat talált ki: Menjünk négyesben együtt lángosért! Nekem így volt a tökéletes, csak induljunk már!
Útközben is rengeteg ablakban világítottak a díszek, így viszonylag gyorsan haladtunk, hisz keresni kellett a következőt.
A lángosos környékén már isteni illatok keringtek, nyeltünk egy nagyot. Kértünk két sajtos, tejfölös, fokhagymás lángost, még két üres palacsintát Tomcsinak (majd otthon megtöltöm neki), és gyors léptekkel hazafelé vettük az irányt, nehogy kihűljön a vacsink.
Otthon, a jó meleg konyhában nekiültünk, és felfaltuk a lángost, forró teával. Hmmmm! Fincsi volt!