A Karácsony

Végre elérkezett a várva várt nap! Egyenlőre, mi apával még jobban vártuk, illetve készültünk, mint a lurkók. Tomcsinak már a második karácsonya, míg Ágicának az első volt. Mindkettő még kicsi ahhoz, hogy átszellemülve készüljön rá, de ez nem is az Ő dolguk.

Előre elterveztük, hogy a fát akkor díszítjük fel, amikor a gyerekek alszanak, hiszen a karácsonyfát az ajándékokkal együtt a Jézuska hozza. Ez így is történt. Még ébren volt Tomcsi, mikor a színesebbnél színesebb díszeket tartalmazó doboz előkerült. Persze ezt Tomcsi nem láthatta!

Apa összerakta a fát, (ebből következik, hogy műfenyő), rárakta a villogó fényt, én pedig ráraktam a gömböket. Különös figyelemmel hogy a törhetetlen díszeket alulra, míg a törékenyeket felülre. Igaz, a fa az ágyneműtartó tetejére került, nehogy felborítsa Tomcsi, de mégis jobb félni, mint megijedni. (így utólag, igazunk lett, ugyanis  bármilyen eszközzel is azon van, hogy hozzáérjen a díszekhez).

Mire felébredt, a karácsonyfa teljes fényében, díszében pompázott. Már a szobájából felfigyelt a villogó fényekre. Apa ölében érkezett a helyszínre. Az első szava az ámulaton túl, a következő volt: UHHHHH! és a fára mutatott.