Új év, új szokások

Tomcsi még mindig nem szokott hozzá az új évhez. Még mindig keresi az ablakokban a világítós csillagokat. Hiányolja a villogókat. Azzal a ténnyel már megbarátkozott, hogy a Télapó elköltözött, és a Jézuskával együtt elvitték a karácsonyfánkat is. A kis keresztfiúnk, Máté még mutatja is, merre ment a Télapó (mutat az égbolt felé). Ha megkérdezzük tőle, mit mond a Télapó, akkor édesen utánozva azt feleli: HO-HO-HÓÓ!

Tegnap este is, mikor a szüleimtől jöttünk hazafelé, a kocsiból kiszállva gyors léptekkel igyekezett Tomcsi a lépcsőházunk felé, és a kis szemeivel kereste a világító karácsonyfát az ablakban, valamint a mászó Mikulást. Szomorúan vette tudomásul, hogy tényleg nincs ott! Eddig olyan lelkesen jött hazafelé, hogy azt megcsodálhassa, de most már szembesülhetett vele, hogy eltűntek.

Éppen ezért, valami újat kellett kitalálnom, hogy a lépcsőn is szedje a kis lábacskáit felfelé. Felvetettem neki, hogy siessünk, keressük meg a versenyautóit, amit pár napja kapott a távoli barátnőméktől. (tavaly kiköltöztek Spanyolországba, az akkor nyolc hónapos Zsuzsikával együtt). Erre beindult a kisfiam, csak úgy kapkodta a lábát a lépcsőn, még a számolás is gyorsabbra sikeredett: EEGY, KETTOO, HÁÁÁrom. Ahogy apa kinyitotta a bejárati ajtót, Tomcsi berohant, egyből a szobájába, és boldogan hozta felém a versenyautós dobozt. Egyrészről örültem, hogy milyen okos és értelmes kisfiúnk van, másrészről viszont a latyakos, sáros cipőjével végig gyalogolt az előszobán keresztül a szőnyegig. A kabátját is alig akarta levenni, egyből játszani akart. Egy akaratos, önfejű gyermek!

Mutatta nekem, hogy üljek mellé a földre. Nem igazán hatotta meg, hogy még én sem vettem le a kabátomat. Csak nyavalygott, és a szőnyegre mutatott. Mivel a kishuga, Ágica bealudt, és nem akartam felébreszteni, gyorsan ledobtam a fotelbe a kabátom, és letelepedtem a kisfiam mellé. Van olyan, amikor Tomcsi csak velem akar játszani, van olyan, amikor csak APA a minden. Így van ez a fürdésnél is. Ha mégsem ráhallgatunk, és esetleg cserélünk, megy a hiszti! Vajon kire ütött ez a gyerek? Egyre inkább szembesülünk, hogy Ágica is ilyen! Hajjajj! Nem esett messze az alma a fájától! Ráadásul, a férjemmel mind a ketten szörnyen makacsok vagyunk!

Eddig nem nagyon volt gondunk Tomcsival, szófogadó, csendes, nyugodt kisfiú volt. Most viszont, ahogy nő, egyre inkább kötekedő lesz. Ha mondunk neki valamit, hogy azt nem szabad, azért is azt csinálja. Persze, csak akkor, ha figyeljük! Néha, már direkt úgy szólunk neki, hogy Nehogy megcsináld!, Ne vedd fel!, és csodák-csodája, megteszi, amire megkértük. Hiszen ellenkezik velünk!

A hiszti pedig szó szerint földhöz verős. Mármint lefekszik, ha valami nem úgy történik, ahogyan azt ő eltervezte. Ilyenkor megpróbáljuk levegőnek nézni, azaz nem foglalkozunk vele. Általában ezután hangosabban ordít, minden könny nélkül, majd mikor látja, hogy nem érdekel minket, abbahagyja. Máté szülei, ha a keresztfiúnk elkezdi a hisztit, beteszik a kiságyába, és otthagyják, amíg meg nem nyugszik. Anyósoméknál is így tettek, én már nem nagyon bírtam hallgatni az ordítását, megsajnáltam, pedig csak hiszti volt.

Ágica lassan kezdi megszokni a bátyó és az unokatesó visítozását. Szombaton is, a kis mazsolám elaludt a kiságyban, mikor a két rosszcsont odalopózott hozzá, és hatalmas visítással sikerült megijeszteniük őt. Szegénykém úgy ordított, hogy sem mama, sem a sógornőm nem tudta megvigasztalni. Mi apával elszaladtunk a boltba. Úgy hívott fel a sógorom, hogy repüljünk vissza, villámgyorsan! Ahogy beléptünk az ajtón, és Ágica meghallotta a hangom, már elcsendesedett. Mikor pedig az ölembe átvettem, teljesen megnyugodott, majd egy hatalmasat sóhajtott, megkönnyebbült. Egészen addig, amíg megint meg nem hallotta a fiúk hangját. Akkor ismét rázendített. Sikerült megnyugtatnom, majd jobbnak láttam a szoba ajtót rácsukni, a nyugalom miatt.

Az ebéd után, Ágicát kihoztam a szobából a nappaliba, hiszen a másik két szobában a két fiú alussza a délutáni csendes pihenőt. Ezalatt arról beszéltünk a sógornőmmel, hogy a későbbiekben ezt hogyan fogjuk megoldani, ha már Ágica is nagyobb lesz, és nem hagyhatjuk a kanapén egyedül. Reméljük, addigra a fiúk kinövik a kiságyat, és cserélhetnek.

De mi lesz, ha jön a negyedik unoka? Az még a jövő zenéje!

Ja, de nem Nálunk!!!!!! Mi befejeztük kettőnél!!