Kocsonya

Ez egy főzőblognak készül. Mondhatnám tán azt is, hogy azért főzünk, fogyjunk - de talán épp az első bejegyzésre nem volna ez igaz, hiszen a kocsonyáról szeretnék írni. Azaz megosztani, hogyan lehet, könnyen, gyorsan és egyszerűen kocsonyát készíteni - persze ez sem volna igaz, hiszen kocsonyát gyorsan nem lehet készíteni :).

Szóval az ember fél tíz magassságában "felserken" tízre elér a henteshez és szembenéz egyszervolt disznók fejével a pulton. Válogat - fél kiló sovány comb, fél fej, két fül, (farok sajnos nincs), egy csülök, két köröm... hm ennyi talán elég, a lényeg, hogy elegendő bőrös cucc legyen benne.

Aztán a zöldséges, két répa, gyökér, két kisebb zeller, két hagyma, ennyi mennyiséghez tán egy fej fokhagyma is elkel esetleg egy, vagy két chili paprika...

Az anyagi javak beszerzése után, jön a fekete, na nem a leves hanem a meló: a pucolás. Kések élezve, kaparásra készen. Nagyon fontos, hogy úgy tisztítsuk meg a húst (azaz a bőrkét) hogy tényleg hótiszta legyen. Maradék szőröket, pediglen négylábú barátunk maradványairól gyújtóval, vagy gyufával - ízlés szerint - égessük le.

Az sem baj, sőt! ha kicsit ázik a hús. A tisztulás végett...

Ha ezzel megvagyunk és a zöldségek is konyhakészek immár jöhet a pakolás, bele a fazékba - azaz elárulom én most kuktában csináltam, de nem hagyományos kuktafedőt kapott a leves, hanem csak simán ami passzolt rá. Hogy miért kukta? Mert ez a temérdek finomság nem fért volna bele másba, hiába nem vagyok profi szakács és profi konyhám sincs,
de a művészi alkotások sosem a profi hozzávalókon múlnak. Csupán a szereteten.

Belepakoljuk a husit, a zöldséget, (fontos!) ennyi mennyiséghez elegendő egy kiskanál (púpozott) só, utánsózni mindig egyszerűbb mint az elsózott ételt feljavítani :).

Aztán a fűszerek - ne higgyünk a puritán szakácskönyveknek, érzéssel fűszerezzünk - bors (20-30 szem), szegfűbors (4-5 szem), egy db. pici chili, 2-3 borókabogyó, és egy kiskanál vegeta is mehet bele, persze csak bio szárított zöldségválogatás, hisz bármily meglepő ízfokozókra igazán nincs szükségünk...

Nos ha ez megvan, felöntjük hideg vízzel, épp annyira amennyire ellepi az egész "anyagot" és alágyújtunk. Nagyon lassú tűzön, épp csak annyira, hogy lassan gyöngyözzön főzzük 4-5 órán keresztül. Hogy mikor jó? Mikor a csont leválik a húsról. (Igen, a csontot is tegyük bele, mert abból is kifő a finom "kocsonyásító anyag", ami akár "porcerő" is lehetne.) És akkor végre megengedhetünk magunknak egy sört - alkoholos, vagy mentes ízlés szerint - kereshetünk egy jó filmet, avagy kiváló könyvet is, mert várni kell :).

Ha minden klappol és kész a husi, kiszedjük a húst, ízlésesen elrendezzük a tálakban - a csontoktól megszabadítva -, a zöldség megy a kukába, avagy megeszi egy fogyókúrás jóbarátunk, jelen esetben mi magunk - ő is kapjon valamit.

A levet pediglen szűrőn - esetleg vásznon- leszűrjük, véletlenül se kerüljön bele csontszilánk. Miután leszűrtük a tálakban elrendezett husira öntjük. Ha a kocsonya immár megdermedt, tetejéről a zsírt óvatosan leszedjük, ha van a háznál négylábú bajtárs akár kennyérre kenve megkaphatja.

Ízlés szerint a kocsonya tetejét megszórhatjuk pirospaprikával is. (Fontos, ha fagyos az idő, ne az erkélyre tegyük dermedni a kocsonyát, ha megfagy, megváltozik a szerkezete és aligha vihető ajándékba, vagy tálalható fel nagy büszkességgel az ünnepi asztalon)

Dióhéjban ennyi az idei kocsonyám története. Ajándékba készült, s az újesztendőbe vele lépünk át. A kritikáról be fogok számolni, ígérem.

Annyira nem drága mulatság, inkább a gáz ami bánja, nem a hús ára. De milyen ház az, ahol szilveszterkor nincs az asztalon kocsonya?