Megjött a DVD!

Hurrá, megjött a videó. Mivel a lustaság fél egészség, ezért csak megnéztük a lányokkal, és elhatároztuk, hogy majd holnap megpróbáljuk. Igazából egy vakondcsalád is kitörni készül a fejem tetején, illetve páran a szememen jönnének ki, kis fúrókalapácsokat és csákányokat is használnak, úgyhogy jobb, ha egy vizes ruhával a homlokomon lefekszem hamar. Ma vacsit sem kell csinálni, mindenki eszegeti, amit talál, macska lopott magának parizert az asztalról, a lányok csináltak szendvicset maguknak a maradékból, fiúk meg buliznak (gondolom, vízipipáznak is, de nem kötik orromra, 18 éveseknek jogaik vannak és eper illatú dohányuk). Holnap meg lesz egy kis takarítanivalónk is, úgyhogy még nem tudjuk mikor kerül rá sor. Nagylányunk is jobban tudja akkor csinálni, ha mutatjuk neki mi is, és nem csak a képernyőn látja. Nincs semmi ilyen gondja, de szerintem megelőzésnek sem árt, elég egyszerűek, ha rutinná válik egy ilyen mozgássor, az sose baj. Mikor kicsi volt olyan természetesnek tűnt, hogy minden rendben lesz, és nem izgultunk emiatt sem. A szobatisztaság minden gyerekemnél egyszerű volt, anyu elvitte egy hétre az aktuális onokát, és visszahozta biliképesen, illetve utolsó csemete a bölcsiben lett szoktatva. Így könnyű, ugyebár. A fiúkkal egyszerűbb, volt egy vödör, és eleve állva tanultak, illetve nyáron céloztak a kertben. A lányokat egy megfelelő mesemintás bugyival le lehetett kenyerezni. A bölcsiben csodáltam a gondozónőket, naponta négyszer 12 gyereket felemelni, és cserélni a pelust még fizikai munkának is sok volt, de ott a pöttömök hamar szerettek volna a kis wc-vel megismerkedni, ezért az ovi előtti csoportokkal kevesebb gondjuk volt. A habilitációs napköziben a nagylány gondozóinak még nehezebb a dolga, ott már 40 kilós vagy még nehezebb gyerekeket is emelgetni kellett. Volt kislány, aki már 9 évesen mentruált, ott az még külön cécó. Mindez persze szigorúan minimálbérért, talán valami üveggyöngyöt kaptak pótlékként.