Hajnal Leszbosz szigetén
A BLOG LEÍRÁSA
Egy leszbikus lány, Angeleyes mindennapos harcai, kétségei, vágyai a hetero világban...
Látogatás: 1131103 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Fogadjatok örökbe
Lagzi Lajcsi gyereke szeretnék lenni.
(Bár nem hiszem,hogy örökbefogadna.Maximum "szolgálónak"mehetnék el a ranch-re,vagy szobalánynak,vagy marhapásztorlánynak,vagy kertitörpe-pucolónak,vagy bébisintérnek.)
Közjátékok
1.Hétvégén heves szócsata Kölyökkel,csak a szokásos tinédzser "nehogymáranyámnaklegyenigaza"-féle...Ő az ágyon hasal,fejét karakán mancsai közé támasztva,én a plafont nézve, szintén szórakozottan replikázok,negyven fok van,kinek hiányzik ez most...egyszercsak meglepő csend Kölyök felől-szemhéjára álom simul,borzas-buksi feje a párna védelmében-hát nem elaludt az ebadta kölyke veszekedés közben?!...:))))Szörnyen meggyőző lehettem...:)))
2.Állok a buszmegállóban, a változatosság kedvéért negyven fok,mindenemből facsarni lehet a vizet,egyik betegünkkel,egy idős, kedves nénivel beszélgetek...
Bejegyzett élettársi kapcsolat
Már nem először merül fel bennem/bennünk(talán fogalmazhatok kettőnk nevében is, ugye, édes?:)) az ,hogy a kapcsolatunkat "törvényessé"tegyük-csakúgy,mint különnemű társaink fejében pár év együttélés, átveszekedett-átszeretkezett éjszakák, nehezen különtöltött napok, nyögvenyelős titkolózások és sok-sok emlék, vágy, akarat után...
Nem láttam a vasárnapi Naplót,ezért gondoltam, utánanézek a You Tube-on,felrakták-e már...Így találtam Pimasz Úrra,és riportsorozatára a Naplóban.Bevallom,első nekifutásra nem bírtam végignézni,bevágtak ugyanis pár képet ama bizonyos-ominózus pride-ról,2006-ból, amin Szetey Gábor bevallotta, hogy meleg...abban az évben csináltam legaktívabban a Klubot, és minket is meghívtak a pride-ra, ahol "reklámozhattuk" magunkat-na ez hülyén hangzik, inkább úgy kell elképzelni, mint az állásbörzét,mindenki kapott egy asztalt,azon kiterítettük a szórólapokat,fényképeket a Klub életéről,ilyesmiket, és aki odatalált, pár kedves szóval meginvitáltuk szeretett városkánkba.
Közelebb,mint gondolnád
Valójában már hónapok óta gondolkozom dolgokon, és az,hogy lassan négy éve ezek közé a fantasztikus falusi emberek közé kerültem, csak megerősít-abban,hogy mennyire nem tudatosan élünk.
Van értelme annak,amiért jelenleg is élünk, dolgozunk?(Én konkrétan három helyen?...)Miért is?!Basszus, a harmincötezres fűtésszámlámért?Tegnap egész nap kint voltunk, anyu egy tanyán kopasztott, mi a szomszéd kölykökkel,a barátnőmmel és annak kedvesével, valamint az enyéimmel szilvát magoztunk-több tonnát, pár óra múlva legalábbis így éreztem:))-és bográcsoltunk.Ha belegondoltok, nem ennnyi az élet értelme?Nyáron készülni a télre, télen megpihenni,befelé nézni.Felmelegedés,fogyasztói társadalom összeomlása, olajválság...mindenki hallott már erről...de nem akarunk tudomást venni a tényekről,ó, baromira nem...Mert könnyebb megnézni az Esmeralda legújabb szenvedései/Mit főz a szomszéd/Családban marad 4456.részének 678.epizódját,mint gondolkodni,olvasni...
Szana-szét
Rendezni akartam soraimat az utóbbi napokban...bocsánatot kérni attól,akit megbántottam,attól is, akit nem, de mégis megbántódott,egyáltalán...de valahogy nem sikerült.Ne haragudjatok...valahogy mindig elrontom, pedig nem akarom...
Magyarország
?Volt már ennél rosszabb is?- mondja Erzsike néni, ezerráncú arcán kósza mosoly fut át, és én tudom, mire gondol:a háború utáni időkre, a máléra ,krumplihéjból főzött teára, mezítlábas kölykökre, akik a romokon ugráltak, nőkre, asszonyokra, akik karjukon szunnyadó cseppjükkel, előmerészkedtek a lebombázott házak közül-de az újrakezdés lehetősége a kezükben volt, a két kezükben?
Aratónap
Ti tudtátok, mennyi munka van a kenyérben?...
Mindig udvariasan hallgattam végig nagyanyám intelmeit, történeteit-a kenyér az élet,a kenyeret nem dobjuk el,ha leesik a földre, fel kell venni, megfújni...Néztem, ahogy száraz kenyérből zsemlemorzsát csinál,ahogy gyűjtögeti,anyu ódákat zengett Mama kemencében sült lángosáról, ami nem volt más, mint a nagy kenyér után megmaradt tésztadarabka, amit kinyújtottak, megkenték zsírral, és megsütötték...aztán tejföllel, fokhagymával, vagy csak magában megették.Láttam lelki szemeimmel Anyut,ahogy kicsi, vézna lánykaként már hatévesen dagasztania kellett, begyújtani a kemencébe, vékony ujjait lilára csípte a fagy...de érteni-azt hiszem, érteni sosem értettem.
Letisztult
ez a nyár is eltelik hát ólmos-lassan-értelmetlenül
szállingózó ökörnyálat látna végre