Nem adom fel-míg egy darabban látsz...
Tegnap este, amikor vacogva-remegve, potyogó könnyektől,és lefolyt szemfestéktől fekete arccal feküdtem az ágyban- a gyerek ágyában, egy ideje külön alszunk-az egyenlő volt a megsemmisüléssel.Magamon is meglepődtem.Nem szokásom idegeneknek sms-t írni...
"Idegenek"...csak ismeretlenek, talán.Már nem idegenek.Tegnap este kézzelfoghatóbbak voltak számomra-Zani és Emő-mint az a valaki, aki a másik szobában nézte a tv-t, és fogalma sem volt róla, hogy mennyire rosszul vagyok.Cserhátit hallgattam.Hogy mekkora tud lenni "két szoba közt a távolság"...
Mit kellett volna tegyek, édes? Talán ordítva, toporzékolva követelni a régi kedvesemet, akit majd'három éve megismertem...van, aki azt mondja, "ami nem megy, azt nem kell erőltetni."De én harcos típus vagyok.Talán ezért is élek még.
Csütörtökön bevettem 40 szem Frontin 0.5-öst. Még értelmesen el tudtam mondani a dokinak, hogy Lukács néninek a mentőt meghívtam-azt hittük, trombózisa van az öreglánynak-és hogy annyira megy a hasam,hogy nem bírok felállni a wc-ről...ezért nem tudok bemenni...(három év alatt másodjára fordult elő.)Aztán kép ki.
Higgyétek el, nem akartam meghalni.Csak aludni egy jót...s hogy miért épp 40 szemet? Ennyi volt még az üvegben...
Ma szerda van.Egy barátnőm tortát süt Kölyöknek a farsangra, mert tudja, hogy a sütőm szétesett.(Jó öreg Karancs...21 éves.)Emőtől olyan megtisztelő kérést kaptam, hogy azóta begyfeszítve járok(ötletlopás Zanitól:))Hajnalban, pustoló hóban lementem vért venni egy tanyára...mama szaladt elém apró lábaival, olcsó műfogsora mozgott a szájában, mindig mosolygó-fonnyadt kis ajkai között...letörölte a széket, amire ültem..(kényelmetlenül is éreztem magam..)Papát megdorgáltam egy kicsit-felvilágosítottam, hogy a magas vércukra miatt viszket állandóan, és hogy előbb-utóbb milyen szövődményei lesznek...Papa megdöbbenve nézett rám.Azt hiszem,elgondolkodott...)
Délután bementem Jutka nénit felköszönteni-ő volt a faluban 40 évig az ápolónő, már írtam..)Fantasztikusan finom kávét kaptam és pogácsát.A patikában, ahova járok a recepteket leadni, megkérdezték: jobban vagy már? Hallottuk, hogy beteg voltál.Istenem, hogy ők is gondolnak rám...
Mivel érdemeltem ki??...
Jövő héten fodrász, kozmetikus.És-ne mondd, Zan-orvos.Mert most már megdöbbentően gyorsan váltakozik a hangulatom...Reggel szétfeszítenek a teendők, fél kézzel injekciót adok, másik kézzel a gépet püfölöm, míg maradék kezemmel a telefont veszem fel.Közben kiszólok az időpontos betegnek, míg bal lábammal megírom a beutalót a Nagy bácsinak-csak azért a ballal, hogy a jobbal teát főzhessek a belső szobában:)))Hajnal négykor ebédet főzök, vasalok,este ötkor pedig zokogva kapcsolom ki a telefont, és veszem marékszámra a nyugtatót...már hat 0.5 sem hat...:)))
De nem adom fel....harcolok, Királyném, harcolok!Van a mellvértek közül 100-as mellbőségre való:)))????Akad a raktárban????....Jövő héten Cirkuszunk fellép!
Tadammm!!A levegőben az Éter Urai, védőháló nélkül, igazi látványosság!!!Felkészítette, gyúrta-húzta-nyúzta-vetkőztette-öltöztette őket ZSIK, mind az ÖTÖT!!!( s ki tudja, a porond mögött még mik történtek!!)Nézzék, Hölgyeim és Uraim,hogyan lendülnek át egyik trapézról a másikra csillogó ruhájukban....és most...ó, jaj, ne!!De már át is lendültek eme apró akadályon...tapsoljuk meg őket!!
Következő műsorszám Zan, a Bűbájos Boszorka-Varázsló-VarázsLó,aki tériszonyos hűtőkből varázsol négyfogásos vacsorát,dolgozik három műszakban, vigasztal, simogat, kezeket fog,s ha kell, csitít, nyugtat, lányáért aggódik, este pedig ringó csípőjével bűvöli el hites urát!!S ami a lényeg: KÜZD...harcol, mindhalálig....
És íme: Emő!Egyensúlyozó-bűvész-művész, varázspálcával-kissé keverednek a státuszok, bocsássatok meg érte-Hullámvasút-megszüntető, útját-megtaláló, ismeretleneket-segítő, kedves LÉLEKbűvész...látjátok, közönségünk milyen kiegyensúlyozott, mosolygós?...ez mind az ő műve:)))
Na és Sea, mint fókaidomár?Azt hiszem, érti minden szavukat...és delfinek is vannak, varázslatosan okos lények...ott úszik velük, suhan az azúr vízben, nem is kell, szelídítse őket, hisz beszéli a nyelvüket, mint Dr.Doolittle...Kedvese ott ül a nézőtéren, látom őt is...okos, szép,és a szeméből végtelen szerelem sugárzik...szerencsés Sea barátunk...
Én pedig Auguszt vagyok, a szomorú bohóc.De ne sajnáljatok...ez egy bohóc élete...
Jóéjt...hat a Frontin, kedves jóbarátom mostanában.Már nem fáj annyira..
Semmi...