Ringben

csak egy pillanatra

csak

az lehettem aki

mindig voltam

lüktető bámész húscafat tenyeremben

védőháló nélkül

zuhantam

az idő íve

körbefolyt

ha itt lennél

álarcaink a sarokban

hasztalan harcaink halomba dobálva

vágyat bont a hajnal-

csak nem a kettőnkét.

nem tudom

azon a délelőttön

mi történt

határtalan óceán mosta szívem

lúgos fehérre

őszinte fehérre

vegytiszta álmaim-

remény nélkül.

érintetlen bársony volt a lég

szemedben a lelkem

tükörként

bár öleltél volna mindvégig-

de nem tetted

közönyös idő

üss

ki

ne kelljen

többé

felkelnem