Név nélküli utcák
Hol vagytok név nélküli utcák
-gyilkosan kavargó portól lepettek-
rongyos utcakölykök maszatos arcából kéken világító szemek
lábuk mezítelen de szívük ártatlan és bár lehet elszívtak egy pár cigit mégis
tudják a titkot a
név nélküli utcákban.
surranó macskatalpak árnyak telihold -zsebekben bicska villan-
kiköp oldalra szeme sarkából duzzadó keblek halmát lesi olcsó nejlon topból kivillanó hasakat gyöngéd pihékkel egészen a szeméremdombig árván
hátát a málló vakolatnak veti, zsebében mag,
érzi, ágaskodik
de ez jól is van,így van jól
ő csak egy rohadt faszi, nem hisz a sok dumában
-a nőket falhoz kell dönteni,durva keze síkos ölbe mártózik bugyi nélkül
utána ujjait szagolja vigyorogva
de ez így jól is van
nagyon jól van...
a világa egy utcasarok melynek minden kiforduló kövét ismeri, apró repedéseket keze alatt
és sokszor eszik kenyérhéjat,hullott almát mindegy
szaros világ de
nincsenek kérdések-szabad!-
hol voltál, kinek, mikor, miért-játszmák,játszmák
ne, ez nem az ő világa
és nincs lakáskulcsa-mert nincs lakása, és senkinek nincs lakáskulcsa az ő nem létező lakásához
-igaz, a szívéhez sem-
NEM ÉRDEKLI.
várnak valamit tőle, talán
oldalra fordul, kiköp-ringó csípejű tizenkét óránál, haver!
ide vele, kezem alá, magamba gyűröm, felfalom!
nincs jobb a szabadságnál,haver!
egy világ,amiben nincsenek kérdések, feltételek, csak ő meg a poros naplemente
na lép
-talán talál csikket a sarkon-
már nem fog megdögleni,megdöglött
de a lelkét legalább eladta az ördögnek
-jó életjáradék.
Nem szerelem,játék.
azt játsszuk, felnőttünk
pedig baromira nem.egyetlen élet.
na télleg lép, lyukas zsebéből mag hull,milyen jól jár vele valami francos madár.
ő csak
egy nyamvadt csavargó egy tökéletes világban.