Szentivánéj

szivárvány pereméről
lelépni
azt hiszem repülni tanul tudjátok már nem fél
mert ahhoz hogy élni tudjon
meg kellett halnia
(ezekben a napokban
meghalt százszor és százszor
és nevető szemmel ébredt)
igen, gyertya ég kezében viharos szentivánéj
semmi nem olthatja lángját
buta kis madár csapzott szárnyakkal
hisz az üveg aminek
nekikoppansz valójában
nem létezik-
amit birtokolsz ősi
szeretet talán vágy
és a sötétség nem tart örökké-egyszer a legzordabb éjszakáknak is vége lesz-remény!...
egy lélegzet
egy szó
egy sóhaj
de hisz
már élsz
hátizsák a sarokban
-van túracipőd erős, vízhatlan?-
szalonna, hagyma mindig akad
-mert a Vándornak adatik, ha kér-
ne parkettára
csak a Földre
s nem azért hogy
magába fogadjon
csak mert belőle jöttünk s
őbelé térünk vissza egykoron...

Induljunk.