Tükör által homályosan

Blog: Hajnal Leszbosz szigetén - Szerző: Angeleyes

talán csak egyszer érinthették meg egymást

valóban.

Tudta,hogy mindig Rá várt.Rá várt lázas álmaiban, gyötrő kétségeiben, őt kívánta maga mellé hullócsillagos-tiszta éjszakákon...

Sivatagok felett repültek varázsszőnyegen,suhant a homoktenger alattuk, selymes-megadón.

Tajtékos-őszinte tenger mosta lábukat valahol messze,a világ végén,ősöreg kastély nyikorgó-szívélyes kapuja várta Őket, fáradt utazókat-hogy korhadó termeikben megnyugvást leljenek...tengerillatú szél lebegteti a függönyöket, látod,Drágám?...

Lépj ki az erkélyre-amott a Tenger, minket vár, őszintén-csak kettőnket.Befogad álmaiba,elnyel,csendesen, minden moraja mélykék megnyugvás-azt hiszem, nem fog fájni...

Akarod?

Töröld le a cseppeket a tükörről-könnyeid tán, vagy pára?hisz oly mindegy...

gyémánt könnyek szemedben-tiszta tükör-enyém vagy tied-

Álmodunk.

Bolond világ, ne vígy el minket...

Én hiszek.Még mindig hiszek...Utolsó tiszta csókod nekem jár...és ha kell....hát felhő szélén, láblógatva...

Megtalállak, bárhol leszel.