Találkozások

Azt hiszi,tudja,minden egyes találkozás megtanít valamire.

Legfőképpen arra,hogy az élettől nem kell félni,és hogy a választás lehetősége mindenkinek megadatik.Micsoda nap volt...A mitugrász kis emberke,aki bejárta Amerikát, látta Coloradot lenyugvó-rózsaszín Nap fényében,akinek szeme mámoros volt az élet esszenciájától, teste pedig térkép,rajta élete minden egyes állomása tetoválásból...ő is azt gondolta, tudna rajta segíteni, rajta,aki oly nehezen fogad el bármit is.

Szürreális éjszakáját Diana Krall hangja vonta be mámoros füsttel.

Látta Israel Kamakawiwo'Ole temetését is,somewhere over the rainbow-igen,a halál csak egy állomás,nevetve szórták hamvait az átlátszóan kék tengerbe,IZ is ezt akarta volna-sugárzott a boldogan ragyogó arcokról.

 Igen, így kellene élni-és meghalni is.

Azután...újra le azokon a lépcsőkön...

Találkozások.

Csak egy szeretetéhes lány, akinek elmondhatta mindazt,ami történt vele, aki átölelte, aki nem akart többet, mert érezte,erre van szüksége.

Egy lány,aki nem mondta azt,hogy a halál nem szükségszerűen NEM megoldás...akinek az édesapja öngyilkos lett-és mégis ki tudta ezt ejteni a száján.

Filmkockaként peregtek előtte az események.Érdektelen lett minden.Megértette  a lányt, akihez hozzábújt, élvezte teste melegét-igen, talán ezért nem akar senki egyedül maradni.Nem hágott át szabályt, nem tettek semmi rosszat.Az ismeretlen lánynak gyönyörű volt a teste,de a lelke még szebb...

és ő-szárnyaszegett kicsi angyal-

kívánja neki,hogy találja meg, akit keres.

mert ő nem tud segíteni.

De köszöni,hogy valaki röpke két óra alatt megtanította elfogadni.

(és a telefon egész nap néma volt...

Fájdalmas leckék,Kicsi Fecském.)