Öreglány

ül a sarokban szakadt cipőben

mindene szakadt tulajdonképpen

hogy milyen élete volt...

élt egy világban amely

nem követelt túl sokat tőle-világos volt, érthető

ahol a gyermek áldás, az öreg jó a háznál

a koleszterin sehol csak

jó zsíros reggelik hajnalhasadtával,munka

munka az volt dögivel-vetés,aratás,kapálás

az embere?kitartott mellette pedig

nyolc éven át szédítette,három gyerek, hat unoka,negyven év

együtt,szép

Öreg a földben,jobb is,hogy nem látja

ahogy elméje éles,de teste nem engedelmeskedik

-a kapuig alig bír-

Félelmei,azok vannak...ül a Doboz előtt, mindent magába szív

tudja,hogy egyszer jönnek,és meggyőzik

hogy őnéki már nem érdemes élni,mert öreg-

ennyi a bűne...

ül a sarokban szakadt cipőben

mindene szakadt tulajdonképpen

a szíve nem,gép tartja életben

ha elmegy,el,végre,Öreg mellé-valaki másé lesz a kis fémdarab-

újrafelhasználás,így éri meg

a társadalomnak,mely semmibe nézi.

Már nem fél, várja a halált-csak a világot nem érti

ezt a szép,új világot...

önkormányzattól jönnek majd eldönteni,hogy meddig élhet?

talán, nem tudja

milyen jó, hogy már

nem tart soká.