Háláim

Mit köszönök neked ebben a hétvégében,Uram?

-Könnyes-mosolyos tűnődéseinket a fényképalbum felett édes mostohámmal otthon...(Emlékszel a miklósi házra?Emlékszem...leszálltunk a buszról,komoly,vörös hajú,nagy szemüveges kishúgomat kézen fogtam,minden macskakőre babonásan rálépve hazáig vittem.Beszélgettünk útközben,hallgattam édes semmi-kis csacsogásait az óvodáról...Találtunk egy fényképet,Tesó hozzámbújik,fagyizunk,szemét dörzsöli,méregzsák kis pofáján hatalmas könnycseppek-Anyu belenyalt az akkor ritkaságszámba menő ananászfagyijába:)Úgy bújt hozzám,hogy a mai napig érzem,milyen erős és nagytesója voltam én neki:)

Egy világ,ahol mindennek helye és ideje volt,ahol minden világos és átlátható volt.Biztonság.Nekünk két anyánk volt...kistesónk szalad elénk duci lábaival később-sosem jutott eszembe azt mondani bárkinek is,hogy "féltestvérem".Mai napig azt mondom,két testvérem van-és ez így igaz...)

-Azt,hogy rájöttem,milyen nagy és összetartó családom van, volt és lesz...Dunántúli disznóvágásra hívtak,ott volt mindenki,de Mamára való tekintettel neki nem mondták meg,hogy beteg vagyok...Apu szigorúan megtiltotta minden testvérének,hogy az állapotomról kérdezzenek,úgyhogy minden úgy ment,mint régen:Jóska és Mari egy órán belül összevesztek szinte mindenen,Mari hatalmas fakanállal kavargatta az abalében a fővő húsokat,néha beszaladt a konyhába,hogy fagyos kezét melengesse,és valamin zsörtölődjön,vagy igyon egy korty vizet.Uncsitesóm álmos-vigyorogva kinyitotta a kocsmát,ahova Kölyök pillanatokon belül követte,hogy aztán órákig ne kerüljön elő-ez egy 11 éves gyereknek Kánaán:csocsó,biliárd,darts,ingyen chips,ingyen kóla,haverok:))

Beszélhettem apu egyik testvérének(a sok közül:)) párjával-ezelőtt nem nagyon ismertem-aki öt évvel ezelőtt saját akaratából és Isten segedelmével tüdőáttétes petefészekrákból gyógyult fel,de úgy,hogy gyakorlatilag semmit nem engedett:vizsgálatokon át kemoig semmit...Kézbe vette az életét,azt hiszem,ez volt a Titok...Volt testen kívüli élménye egy altatásnál,amivel csak megerősített a hitemben:igenis,van odaát VALAMI,és az a másik világ szebb,mint a földi lét...És hogy igenis van kiút az állapotomból-mert ez csak egy állapot,amin hamarosan túlleszek:)))...

-Hála,hogy közelebb kerülhettem Apuhoz-és hogy megismerhettem valamicskét a fiatalkori énjéből...nevetséges, de igazából sosem tudtam, hogy ennek az embernek mekkora szíve van...

Azt hiszem,ez az igazi SZERETET.És én-én még mindig nem vagyok képes szeretni,úgy szeretni,ahogy kell.Apu...három gyereke van,két unokája,akikért folyamatosan aggódik,akikért éjt nappallá téve dolgozik,akiket UGYANÚGY szeret,amit én még mindig nem tudok felfogni,de valóban így van-azt hiszem,ezt csak az tudja,akinek több gyereke,unokája van...Fantasztikus ember,és hogy mennyire úgy él,ahogy eltervezte,és mennyire belső indíttatású...Hála és köszönet,hogy ő az ÉDESAPÁM.

-Hála...ismeretlen embereknek,akik aggódnak értem,a betegeink,akik úgy kezdik az sms-t,hogy"Drága Ange-ünk!Reméljük,mihamarabb meggyógyulsz,és visszajössz hozzánk,mert nagyon várunk..."Hála...Emőnek,mert fölajánlotta,hogy kéthetente elvisz egy természetgyógyász mesterhez,aki energiát ad nekem,ő így szeretne segíteni,a többi a kitartásomon múlik...hát,az utóbbi napokban folyamatosan csak sírok,mert nem gondoltam,hogy ennyien szeretnek-és nem gondoltam,hogy

egyáltalán

szeretnivaló

vagyok...

Érdekes...Bernie Siegel írta,hogy nem lehet szeretni és félni egyszerre.Valóban nem.Ilyenkor,amikor elárasztja a szívemet a szeretet, a béke,nem tudok félni,nem félhetek-és ilyenkor semmi nem fáj-mert bizony a májam az feszül rendesen,jelzi,hogy azért nem oké minden...de most...jól vagyok...köszönöm nektek!