Fogcsikorgatva

Mostanában egyetlen módszerem van,hogy kihúzzam magam a kezdődő depressziómból-ami ráadásul még egészséges is:)-szinte állandóan tekerek-biciklit:)

Visszaolvasgattam a tavalyi dolgaimat:Istenem,egy zokszavam nem lehetett(és volt is egy időszak,amikor nem is volt...)megvolt mindenem,egészség,munka,amit szerettem,emberek vettek körül,akik szerettek-szerettek?Hol vannak most?Nagyon-nagyon lemorzsolódtak.Rengeteget csalódtam "barátokban".

Azt hiszem,nincsenek barátaim.

A Jóisten,tudom,nem gonoszságból tette ezt velem,Ő nem lehet "gonosz".Utat akar mutatni-csak még nem jöttem rá,mi is az én utam.

Sokat olvasok arról,hogy a gondolatainkkal teremtjük a világunkat,az életünket.Tényleg ezt akartam?Tényleg benne volt már a blogomban a kezdődő katasztrófa?Isten megmutatta,hogy másképp is lehet élni,tiszta gondolatokkal,őszintén,boldogan.És amikor végre elkezdtem így élni-elvett tőlem mindent,amit szerettem.

Nem,ez így nem igaz.Hála Istennek,élek,javulnak az eredményeim,a fizikai állapotom-amióta Celladamot kapok vénásan-jelentősen javult.Napi egy-másfél óra biciklizés,egy óra séta,a lépcsőn felfelé futok-jó edzés:)))Egy hónapja alighogy felvánszorogtam a lépcsőn,sírva leültem egy székre,és nem bírtam felkelni vagy félóráig,olyan gyenge voltam.

Újra meg újra próbálom átértékelni az életemet,hogy mit tettem rosszul.Ilyen szempontból nekem Emő a példaképem.Olvasgatom előlről a blogját:mennyi erő,lendület,tisztelet és boldogság van benne...és önmagát is helyére tudja rakni,ami nagyon fontos.

Asszem,addig nem igazán tisztelem magam,és nem haladok előre,amíg így beszélgetek magammal:te dagadt,kopasz disznó.

Nézem a kerteket:felásva,bennük új életek szunnyadnak:harsanóan pirosló retek,újhagyma,ilyenkor már vetettem a borsót is,babot...a helyemen más ül,aki nem ismeri a falubélieket...Mi ez a kurva,fogcsikorgató fájdalom bennem állandóan??!Hisz lehetne rosszabb is,már tarthatnék a pelenka-morfiumtapasz kombinációnál...hiszen novemberben adtak a Fehérköpenyes Istenek fél évet...lassan május,és én egyre jobban vagyok...

Azt hiszem,azt teszem,amit tíz éves koromban:elmegyek,és megkeresem magam.nem lesz könnyű,de muszáj...talán igaza van Sea-nek,el kellene kezdenem komolyan írni...

Istenem,add,hogy újjá tudjam építeni a világomat.

Ámen.