7köznapok

Amióta az egyik kedves fórumtársam feltette az előző kis karcolatot,egyre jobban érzem magam lelkileg.

Sajna az van,hogy "hasonló a hasonlónak örül",találtam egy fórumot,aminek igencsak szerves része lettem elég rövid idő alatt-velük igazán megértem magam,hiszen egy csónakban evezünk.De furcsamód pontosan ezért kezdek visszatérni az életbe...régebben még azt sem szerettem,ha egy volt betegünk leült mellém a buszon beszélgetni.Úgy éreztem,ha csak sajnál,abból nem kérek.De hála Istennek,egyre nagyobb bennem az igény a társaságra...a szempillám,szemöldököm gyönyörűen visszanőtt,a hajam göndörödik:))Egy hónap maximum,és levehetem a baseball-sapkát.

Elkezdtem álmodozni is:)Néptáncolni szeretnék(már találtam felnőtt kezdő néptánccsoportot)és írni.Azt hiszem,a rák figyelmeztetés volt,hogy letértem az utamról,vagy hogy még nem találtam meg...tavaly nyáron kinyílt a lelkem-ez,akinek szól,tudja,hogy neki szól-de mostanában arra sem méltat,hogy egy-egy smst küldjön rám.Volt egy blogja valahol,mindegy,hol,azt meg töröltette,vagy törölte,nem tudom...ezzel olyan bánatot okozott,hogy fel sem tudja fogni.Igen,tudni kell elengedni a dolgokat.De nem így...a másikat meg sem kérdezve...

Kezd sütni a Nap:))))

Szép napot mindenkinek:)

Ange,aki még mindig él és jól van,egyre jobban,az előrejelzések ellenére:D