Méreg

Mi a könnyebb?Más nyomorát olvasni,vagy azt,hogy milyen kirobbanó formában van,és keblére tudná ölelni a világot?Szerintem kedves és kellemes emberekkel könnyebb érintkezni,ez természetes.De én magamról tudom,hogy biztos nem hagynám nyakig elmerülni a szarban a barátaimat,vagy kedves ismerősömet,ha érezném,hogy szüksége van rám.Tudjátok,mi a legrohadtabb ebben a betegségben?Hogy teljesen elszeparálódik az ember...egy -két kivétellel-a normálisabbja megérti,hogy ezek a dolgok hogy működnek,de a legtöbb retteg...Mintha leprás lennék...Elolvastam egyik bloggerina(ez az én szófabrikálásom,megjegyzem)"barátném"tavaly téli bejegyzését"A nagy nap,avagy amikor a bloggerinák találkoznak"címmel.Nem másolok ide belőle,felesleges.A lényeg az volt,hogy szépnek lát,szerénynek,intelligensnek,és mennyire örül,hogy a BARÁTOM lehet...igen,ez volt mindaddig,amíg egészséges voltam.Azóta hányszor jelentkezett?Kb.kétszer...de le merném fogadni,hogy azzal a kavarógéppel,akivel tavaly nyáron-sajna!!-összejöttem,tartja a kapcsolatot.Nem írom le,a drága leány hol dolgozik,mert véletlenül kirúgják:)De lehet,hogy egyszer leírom.Sosem tudni.Majd ezzel köszönöm meg neki,hogy a "nagy szerelem"után annyit érdeklődött felőlem...