PRIDE
Betipegek tűsarkú piros cipőmben a pasik közé, mögöttem Panni vagányan, égnek meredő hidrogénszőke séróval, fenékig lecsúszó gatyában , szivárványszínű övvel, mögötte pedig Era, magában dúlva-fúlva...Ránézek a sok pasira, vékony fejhangon megjegyzem: Bocsi, srácok, csak azért jöttünk, mert nem volt jegy leszbi filmre...:)))
Beülünk majdnem legelőre, csörgünk a mekis zacskóval-benne életmentő sajtburger, rántott hagymakarika(távozz tőlem sántán!)-Era majd fölrobban, erre a kezébe nyomok mindent, hogy onnan szemezgessünk csajszival-a hatás leírhatatlan:))
Végigvihogjuk a filmeket, van köztük jópofa is,tényleg élvezzük...Panni néha bemutatja tánctudását széken ülve, valamint leegyezteti barátnőivel az esti randikat telefonon, természetesen hangosan, nekem beszorul a tűsarkú cipős lábam két szék közé, sziszegve rángatom, Panni a földre esik a röhögéstől, majd arra buzdít, hogy arrafelé húzzam,ahol vékonyabb-rásandítok:Nekem hol vékony a lábam?kérdem vigyorogva.
Era néha bepróbálkozik: Úgy belenyalnék a füledbe-búgja(szerinte)erotikus hangon.Rémülten ránézek, majd Pannihoz bújok: Segítség-suttogom rekedten, majd felajánlom Pannit, hogy Era az ő fülébe nyaljon bele. Era duzzog, Panni vigyorog, nem lenne ellenére a dolog, látom rajta:))
Végre vége a filmnek, tesómék jönnek értem bankár barátjával, sietve kimentem magam, de előtte megpróbálom összeboronálni a két csajt...Era inkább elmenekül a az utolsó HÉV-hez,hangosan föllélegzek, Panni megjegyzi, hogy neki tetszik a csaj, "Igen? Vidd,ó, az ég szerelmére kérlek, vidd!Kínlódj vele te..."-mondom megkönnyebbülve-és megadom a csajos telefonszámát.
Semmi előjele a másnapi balhénak, de valami feszültség mégis érződik a levegőben...valamire várunk mindannyian, valami rosszra...
Bent a Művész Moziban fotókiállítás van. Fiús és nőies, önmagukat vállaló és rejtőzködő, őszinte leszbikus nők, őszinte tekintetek-igen, ő a kedvesem, igen, ez az életem, van közöd hozzá vagy nincs, ezt élem-fogadd el...
Megállok egy fekete-fehér fénykép előtt. Két nő tart a karjában két újszülöttet, az aláírás valami olyasmi, hogy "Senki nem vonhatja kétségbe, hogy számukra mi vagyunk a legjobb szülők."Könnybe lábad a szemem.Gyorsan lefényképezem, Hercegnőmnek ezt biztosan megmutatom.Mi is szeretnénk gyereket egy pár év múlva-aki közel áll hozzánk, az jól tudja.
Nem tudom megmondani, jót teszek-e Kölyökkel, hogy ilyen életet"kell"élnie. De nincs más választásom, tudom. Eszembe jut Kahlíl Gibran verse: "Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.."
“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."
Ezt már rég megértettem, rég tudom, és próbálom így nevelni...
Ezek a nők, elődeink, sorstársaink, utódaink-csak próbálnak boldogok lenni...ahogy én, mi...Nehéz.És nem így élni-fölismerni, hogy számunkra csak így lehet élni.
Tesóék fölvisznek az éjszakai Várba-gyönyörű...Folyt.köv.(ez hosszú lesz:)))