Itt a napló félbeszakadt...

Szerkesztőségünkhöz Angeleyes egy barátja juttatta el emlékező sorait, melyet kérésének eleget téve, mintegy a napló lezárásaként közlünk a blogban.

Kedves Olvasók! Engedjétek meg, hogy néhány sorral befejezzem ezt a blogot, ami Angeleyes blogja volt. Évekkel ezelőtt azzal indult útjára ez a blog, hogy egy leszbikus lány mindennapjait bemutassa a blog olvasóinak.

Angyalka mindent elmondott, ami benne kavargott, érzéseit, örömeit, bánatait, könnyeit, nevetését. Írt prózát, gondolatokat, de írt verseket és szép, metafórikus képekkel teli bejegyzéseket. Angeleyes-t hat éve ismerem.

Láttam munkanélküliként, szerelem nélkül. Láttam a betegeknek segítő asszisztensként, barátnője oldalán. Láttam boldogan, nevetve bulizni. Láttam részegen sírni. Láttam gyermekét ölelve puszilni, és kedvese karjában pihenni. Láttam szerelmeit, csalódásait, vívódásait. Láttam egészségesen, erőtől duzzadva hadakozni, közösségi életet szervezni. Láttam életéért küzdő, gyenge, elesett emberként is. Nyaraltam vele együtt, láttam boldogan sétálni Tokaj utcáin, és szomorúan úszni a medencében.

Méltatlanul fiatalon halt meg, sok dolga lett volna még az életben. Felnevelni kisfiát, és sok-sok örömben, boldogságban részesülni. Kisfia felcseperedését látni, felnőtté érését, munkába állását, boldogságát látni.

Hiszem, hogy nem halt meg, csak valami véget ért, és valahol máshol folytatódik tovább. Többé nem szenved az orvosi kezelésektől, többé senki nem okoz neki fájdalmat már.

Bennünk él Ő tovább, és akik személyesen is ismerték, hiszem, hogy egy páratlan embert ismertek meg. Akik nem ismerték, olvassák a blogját, talán megmerülhetnek gondolataiban, és képet alkothatnak arról, hogy kivel is lett ez a világ kevesebb, és mit is veszítettek azok az emberek, akik közel álltak hozzá...
Angeleyes, Nyugodj békében! Álmodj Királylány!
debgay