Mea Culpa
Tegnap fölhívtam jóanyámat, hogy megkérdezzem, ugyan mik az én hibáim.Elkezdte sorolni, én meg csak néztem ki a fejemből...azt mondta(ezeket elismerem)hogy hirtelenharagú vagyok, türelmetlen(ezt pedig nem) hogy kissé anyagias.
Szerintem ebben a mai világban(hú, de bölcs lettem hirtelen és vén:)))előny,hogy az ember be tudja osztani azt a keveset,ami van néki.
Mondtam volt neki(anyámnak), hogy az első kettőn tudok változtatni, bár nem biztos hogy akarok-hisz az már nem én lennék...de hogy az "anyagiasságom"...Röhej. Már bocsánat, hogy két lábbal állok a földön, és tudom valamennyire a számtant(egy kiló kenyér mínusz ma nem veszek felvágottat, mert nem fér bele,plusz budipapírt muszáj, mert mivel töröljük ki a sejhajunkat, mínusz joghurt, mert van otthon egy csészényi tej, ami pont elég a gyereknek reggelre, stb.stb.stb.)
Történt mindez azután, hogy Kedves tegnap fölhívott, hogy közölje, lassan kezd olyan negatív ember lenni, mint én, és átveszi a tulajdonságaimat(konkrétan, hogy mindenkit csesztet a munkahelyén, meg haragszik a világra, stb.)És hogy ez neki nem jó.
Na, ekkor eltörött a mécses.Én sosem mondtam, hogy jó ember vagyok. Nem vagyok jó, de stabilan nem vagyok jó.Stabilan undok vagyok. Ennek ellenére(mármint hogy nem vagyok egy kedves ember)sokan szeretnek, mert akit szeretek, annak az utolsót is, és tűzön-vízen át. Mindent. Mint pl. Kedvesnek.
Folyamatosan azon gondolkodom, mit rontottam/rontok el. Én ennyit tudok adni.Kávé reggel, kedves cetlik az asztalon mellé, reggeli Kölyöknek, neki. Befizetem a számlákat, sosincs egy rossz szavam a betegeknek, a főnöknek(legfeljebb csendesebb vagyok, mint általában.)Simogatások, biztatás:"Lesz jobb, majd meglátod. Melletted vagyok."Több mint egy hónapja nem fizetnek neki az étteremben...Már nem is várom, hogy ad haza pénzt, sebaj, ott az én fizum, hálisten, én is kerülhetek ilyen helyzetbe, mint ő.(Vagy mondjuk újból megbetegszek.)
De hogy rossz ember lennék...mert nem álomvilágban élek?Nap mint nap megvívom a harcom egy kamaszgyerekkel,a kolleganőm a társkörzetben kétszer annyit keres, mint én(új főnöke lett fél éve)és százszor jobban megbecsülik, mint engem(pedig Isten látja lelkem, annyit, de annyit dolgozok Dokinak, és olyan lelkiismeretes vagyok!!!!)Már komolyan azon gondolkozom, hogy munkahelyet váltok...Kb. hat -hét éve dolgoztam területen, házi betegápolásban, imádtam...heti 3 napot dolgoztam(igaz, akkor látástól-mikulásig.)Infúzió, kötözés, fizioth, gyógytorna, injekció, gyógyszert hoztam-vittem, stb.)Volt kocsim, megbecsültek, kerestem akkor nettó 135-öt, igaz, benzinpénzzel együtt.(Az már más kérdés, hogy a tankba ukrán benzin került...:)))
Én csak élek...Igen, van mit javítanom magamon...de erőm végét járom, mert ehhez KÉT EMBER KELL!!!Állandóan lábujjhegyen járunk Kölyökkel mindketten,mert Drága dolgozik, későn ér haza. Mindent a helyébe viszek, nem érzem áldozatnak, talán ő is megtenné, ha én műszakolnék. Én már azt mondtam neki, ha ennyire nem érzi itt jól magát,menjen, elengedem...bele fogok dögleni, de nem baj. Majd talpra állok ebből is.Tudom, hogy vár rám valahol, valaki, akinek KELL a szeretetem, a gondoskodásom, aki nem érzi nyűgnek, ha beszélgetni szeretnék, ha át akarom ölelni, ha véletlenül még szexet is szeretnék, (szeretkezés...ugyan már...)akivel mindent megbeszélhetek, tervezhetek, akihez úgy tudok hazajönni, hogy ne legyen görcs a gyomromban, hogy megint melyik szavammal bántom meg...folyt.köv.
Mintha más idősíkban élnénk. Most jöttünk meg Corából Kölyökkel,hátamon kb.15 kilós hátizsák(nem viccelek, 2 l olaj, 5 kg liszt, tusfürdő, sampon, tészta, két kiló rizs, stb.stb.stb.)Görcsöl a hasam, na hát miért is így hónap végén????!Fáradt vagyok!!!!!Ő meg odabent hallgatja Caramelt KOPP HANGERŐVEL, annyira nem volt hajlandó kijönni, hogy mi újság, elfáradtam-e...csak az a kurva kibaszott ÖNSAJNÁLAT!!!!!!!Esetleg drágám, lepihennél?Nem, csak Ő, Ő, Ő!!!Kezdek végképp belefáradni.Már nem érdekel semmi.Én életemben ilyen önző emberrel nem találkoztam.