9 éve...

9 éve kezdődött. Mindig rendszeres véradó voltam, és az ottani vérnyomásmérések alkalmával többször jelezték, hogy magasabb a kelleténél. Általában olyan 150/90 körül volt. Családomban sajnos gyakori probléma a magasvérnyomás, de apám is, bátyám is mindig 180-200 körüli értékekről beszélt, ezért az enyémet nem tartottam olyan vészesnek. Aztán amikor egyik alkalommal emiatt nem vettek tőlem vért - mondjuk akkor már nekem is 180/100 volt -, akkor elmentem a háziorvoshoz. Írt egy gyógyszert és kész. Pár nap múlva elkezdtem köhécselni. Nem gondoltam semmi különösre, de aztán ahogy az idő haladt, a köhécselésből köhögés lett, "húzott" a légcsövem, végül egész mellkasi diszkomfort érzés lett. Akkor mondta az orvos, valószínű, hogy a gyógyszer mellékhatása, írt másikat. Akkortájt még nem foglalkoztam hatóanyagokkal, meg úgy általában nem izgatott az egész. Elkezdtem szedni az új gyógyszert, ám néhány hét múlva az előzőhöz kísértetiesen hasonló tünetek jöttek elő. Vissza az orvoshoz, megint új gyógyszer. Na, ezzel elvoltam egy  jó ideig, különösebb gond nélkül (kb. 2 évig), amikor ismét a véradáson jelezték, hogy magas a vérnyomásom. --> Orvos, ez a gyógyszer marad, de mellé kell másikat is szedni. Na ne! Ott álltam 41-42 évesen és már kétféle gyógyszert szedjek? Leegyszerűsítettem a dolgokat: amikor éreztem a fejem, bevettem, amikor nem éreztem, nem vettem. NA ILYET NEM SZABAD! Ezt most figyelmeztetésnek szánom azoknak, akik esetleg olvassák ezt, és hasonló cipőben járnak. Ez nem fájdalomcsillapító, hogy ha fáj beveszem, ha nem fáj, akkor nem. Ezt nem lehet, mert a későbbiekben visszaüt. Nem kicsit. Saját bőrömön tapasztaltam, ezért is osztom meg másokkal. Mert aztán közbejött egy másik probléma is...

Ez lesz a következő történetem.