Ma...

Ma végre ? remélem ? megszabadulok a nyűgtől! Néha persze lelkifurkám van, mért is haragszom ennyire, hiszen egy idősebb hölgyről van szó, aki a maga módján nagyon kedves és aranyos, tele energiával. Na ezt irigylem tőle. 70 évesen akkora életkedv és erő van benne, hogy sok fiatalnak tiszteletére válna. Ő bizony reggel egy kupica jóféle házipálinkával kezdi a napot, ebédhez-vacsorához vörösbort iszik (néha kaja nélkül is), ebéd után szunyókál kicsikét, na és több mint 50 éve(!!!) cigizik. Autót vezet, egyedül felül a repülőre és bejárja a világot. Szinte nincs is ránc az arcán. Mondjuk anyagi gondjai sose voltak, és valljuk be őszintén, pár ráncomat nekem is kisímítana, ha nem kéne minden hónapban sakkozni a befizetésre váró csekkekkel, na meg ha ebéd után nem is, de legalább éjszaka tudnék aludni.

Szóval azért nem útálom ám én őt annyira, csak néha a kevés a több lenne. Ha tudnám, hogy itt tartózkodása idején minden nap csak egy órácskára látogat meg, sokkal jobban örülnék neki, még talán várnám is?