A hosszú hétvége

Nekem az augusztus 20-a már rég nem azt jelenti, mint korábban. Régen szerettem eljárni ilyenkor az "össznépi banzájokra", kedves, kellemes műsorok voltak és széles jó hangulat. Manapság már nagyon egy irányba mentek el ezek a programok - legalább is itt a környékünkön - és túl sok politikát visznek bele. Éppen ezért - meg kénylemből is - már nem szoktam elmenni ezekre a műsorokra, inkább maradok itthon, és élvezem a szabadnapot. Így történt ez az idén is és nagyon volt így.

Aztán másnap elmentünk végre strandolni! Az idén először - és valószínűleg utoljára is. Nagyfiammal megbeszéltük, hogy a hozzájuk közeli városka eléggé híres fürdőjébe megyünk. Így együtt lesz a család, nekik nem kell sokat utazni, a költségekben pedig az énvendégeim. Az utolsó pillanatban persze a menyemnek (se) való bele akart rondítani a történetbe, ahogyan ez kedvenc szokása. Másik 20 alkalommal tökéletesen megfelel neki az a hely, pont most talált benne kivetni valót... Fiam meggyőzte, ha mi ott vagyunk a közelben, akkor egyértelmű, hogy velünk lesznek, ilyen alkalmat nem hagy ki. Ettől eltekintve szép nap volt. Amúgy is nagyon szeretem a vizet (előző életemben hal lehettem - vagy sellő?). El tudtam volna képzelni ott egy hetet is, vagy kettőt :))

Mellesleg tettem 1-2 világraszóló fefedezést is :))) Például, hogy válság ide vagy oda, feltűnően sok a túlsúlyos ember - sajnos velem együtt. (Lehet, hogy a magyarok találkozója helyett a kövérek gyülekezetére mentem?)  A másik felfedezésem, hogy nincsenek jó pasik, vagy ha vannak, akkor mind máshol :(( De az nagyon durva, hogy több ezer emberből egyre nem tudtam azt mondani, hogy: na, ez igen. (Az már más kérdés, hogy ezt már énrám sem lehet mondani.)

Sajnos a hosszú hétvége hátralevő napjai a szokásos módon zajlottak: takarítás, sütés-főzés, egyéb házimunkák. Na meg a hidegfront - ami most valami rejtélyes oknál fogva kevésbé viselt meg.

Viszont mindjárt vége a nyárnak :(( Igaz ugyan, hogy sokat panaszkodtunk a nagy melegek miatt, de mégis sajnálom. Az őszhöz sajnos keserű emlékeim kötődnek, ezért nem a szépet látom meg benne, hanem az elmúlást...