Félsz?

Hát itt vagyok újra:) Érdekes,hogy aznap mikor elkezdtem a blogot írni,akkor jött szóba a pánikom személyes beszélgetés alkalmával is...
Épp a gyógyszeremet készültem bevenni,mikor a sógornőm bejött,és megkérdezte,hogy milyen gyógyszert veszek be. Mondtam,hogy a pánikra. Megkérdezte,hogy mit érzek,mikor rosszul vagyok.Visszakérdeztem,hogy érti. Azt kérdezte: FÉLSZ?  Hmm... Félek? Néha igen. Nem tudtam megmagyarázni mit érzek,mikor rohamom van.Talán jobb is.Próbáltam azzal érzékeltetni,hogy megkérdeztem,ijedt-e már meg annyira,hogy majdnem elájult,vagy félt-e már folyamatosan,annyira ,hogy szinte összeesett. Szerencsés típus,mert a válasza 'nem' volt. Az én rosszulléteim vezető tünete a szédülés,de olyan intenzitással,hogy azt érzem,el fogok ájulni. Hogy félek-e?Igen. Mitől? Sokszor meg sem tudom mondani.. Attól nem félek,hogy elájulok.Ha elájulok,hát annyi,de úgysem fogok. Az érzéstől félek,a pániktól. Hiába tudom,hogy elmúlik,hogy nem veszélyes,hogy nem fogok meghalni,megőrülni,mégis amíg tart a rosszullét az pokoli... Na persze próbálok nem odafigyelni,próbálok másra koncentrálni,de legyünk őszinték: ez nem mindig sikerül.
Ami nagyon érdekes még számomra,hogy a kívülállók, a szeretteim nem veszik észre mikor rohamom van. Na,ja a gyakorlat:) Talán nem számít,de nekem igenis fontos,hogy ne aggódjanak értem,ne ijedjenek meg.
Az utóbbi napokban nem volt pánikrohamom,csak szédülök. Elég sokat.. Mindenesetre nem fejlődik rohammá,és ez jó. Remélem egyre csak jobb lesz. Akkor is ha néha félek. :)