Mit tehetnék a fiamért?

T. Doktor Úr/Nő! Fiam 12.5 éves, 6. osztályos. Osztálytársai szinte elsőtől kezdve piszkálják, csúfolják, bántják, amikor ő dühös lesz, kiabál, alkalmanként verekedésbe torkollik a dolog. Megkockáztatom a zaklatás kifejezést is már talán. Egy lány barátja van 2 éves kora óta. Meglátásom és néhány pszichológus (alsós tanárnéni állandóan pszichológushoz küldte - különzárta az osztálytól szünetekbe, hetekig nem engedték az udvarra) szerint nincs gond a gyerekkel. Nagyon csúnya szavakkal bántják, amit sokszor javaslatomra már viccesen vesz, de még mindig több alkalommal "nagyon felidegesíti magát". Most már olyan szavakat használ, hogy "kiközösítenek, örülnének ha meghalnék, mindenki utál engem". Ezek megijesztenek. Voltunk már pszichológusnál (azt mondta a gyereknek, ha idegesítik guggoljon 50-et és megnyugszik), voltunk kineziológusnál (eközben kicsit pozitívabb lett)., De ezek a látogatások azt erősítették benne, hogy benne van a hiba, ő rosszabb, mint más, neki kell "segítség". Egyébként a fiam jó tanuló, nincs más gond vele. Mit tehetnék, hogy egészséges lelkű kamasz váljon belőle? Előre is köszönöm a segítségét!

Szigeti Ildikó válasza kortárs bántalmazás témában

Kedves Kérdező! Több fontos információ is hiányzik a levélből, nem tudni például, hogy mi történt az elmúlt hat évben, miért pont most "fajultak el" a dolgok, de leginkább az a kérdés, hogy mi állhat a gyerek viselkedésének hátterében. Arra mindenek előtt fel kell hívnom a figyelmét, hogy a fia szavait komolyan kell venni! Ha azt mondja, „örülnék, ha meghalnék”, azt jelzi, hogy foglalkoztatja az elmúlás témája, lehetősége, és félő, hogy egyfajta megoldásként tekint rá. Ha szavakba önti a „kiközösítés” érzését és úgy gondolja, hogy „mindenki utálja”, bizony egyértelmű segélykiáltásként értelmezendő. Attól tartok, az 50 guggolás a fián nem segít, legfeljebb a fizikai erőnlétét javítja. Szakember közvetlen segítsége nélkül nem tudja megoldani a problémákat! Az alsós tanár néni azon meglátásával egyet értek, hogy a fiának egy pszichológus tudna segíteni, abban viszont nem értek egyet vele, hogy –, mint írta – külön zárta az osztálytól és egyéb módon bűntette. A levele alapján úgy tűnik, a probléma nem „fogható” a kamaszkorra, mivel már elsőben „piszkálták” az osztálytársak, éppen ezért gyors lépéseket javaslok a mostani, a fia számára kellemetlen állapot mielőbbi megszüntetése érdekében. Érthető, hogy a gyerek úgy élte meg az eddigi, pszichológusoknál tett látogatását, hogy „hibásan működik”. Ez azonban nem törvényszerű! A gyermekekkel foglalkozó pszichológusok többsége úgy dolgozik, hogy első alkalommal csak a szülővel/szülőkkel találkozik, és együttesen kidolgoznak egy stratégiát a gyerek „felkészítésére”. Ha ez egy tudatos, előre megkomponált folyamat, a gyerek nem érzi majd magát „hibásnak”. Egy jó előkészítés után úgy tudnak elmenni a pszichológushoz, hogy a gyereknek szinte természetes igényévé válik, hogy a problémáját az ő aktív részvételével egy szakemberrel együtt megoldják. Szívesen adnék „távtanácsot”, ám ebben az esetben elkerülhetetlen a pszichológussal való találkozás. A fia állapotát az „agresszió” jellemzi leginkább. Ez azonban nem magától alakult ki, hanem válaszként. A szakember abban tud segíteni, hogy a gyerekkel együtt feltárja, mi volt az, amire agresszióval reagált a fia. Ha sikerül azonosítani az agresszió gyökerét, annak orvoslása már egyszerűbb feladat lesz. Az első lépést viszont mihamarabb meg kell tenni, mivel a gyerekben burjánzó agresszió könnyen önmaga felé irányulhat! A mielőbbi nyugodt iskolai napok reményében, Üdvözlettel.

Itt kérdezhet