Nem túlzás?

Köszönöm előző válaszát. Mivel nem volt elég részletes a kérdésem, így azt pótolom. A párom féltékenységéről van szó. Azt szeretném megkérdezni, normálisak-e a következő reakciói az egyes szituációkban, vagy eltúlzottak ugyanis ezekből van a vita? Ha megnézek valakit többször az utcán, strandon, boltban (jelzem nem azért mert tetszik, mint férfi, csak van rajta valami érdekes, és elbambulok rajta) ő ezt úgy veszi fel, mint ha az illetővel ki akartam volna kezdeni, össze akartam volna vele jönni ott a helyszínen az ő jelenlétében. Hiába mondom, hogy nem azért bámultam, hanem csak elbambultam rajta. Utána még jobban összeveszünk, mert szerinte én hazudok, holott valóban sokszor nem veszem észre, hogy elbambulok az embereken. Mikor hazaérünk és nekem áll, arra sem emlékszem, hogy kit bámultam. Ezért mondom neki, hogy én azt az illetőt akit mond nem is néztem., De ő észrevette, tehát én letagadom szerinte. Másik: Odajön egy ismerősöm, (akit ő nem ismer) megpuszil és kedveskedik. Még mondja is a páromnak, hogy nehogy félreértse, nem volt köztünk soha semmi, csak barátságból puszil meg. A párom reakciója: biztos hogy van, vagy volt köztünk valami. Hiába mondom, hogy nem, csak az illető ilyen barátságos fajta azért puszilkózik. Nem hiszi el. Az egyik barátjával nevettünk valamin, miközben ő nem tartózkodott a helyiségben, de halotta a nevetést. Bejött, kérdezte min nevetünk. Mi meg elkezdtünk vele hülyéskedni, mint a gyerekek, hogy: nem mondjuk meg! Nem mondjuk meg! A reakciója: biztosan azért nem mondtuk meg akkor nyomban, mert egymással csináltunk valamit. Később elmondtam min nevettünk, de azt már nem hitte el, azt mondta azt csak úgy kitaláltam, mert nem azonnal mondtam el. Ebből is nagy összeveszés lett. Telefonál egy ismeretlen. Felveszem telefont hallgatom mit magyaráz egy ideig, majd mondom, hogy téves a hívás. Erre ő: biztos, hogy a szeretőm telefonált. Mert ha téves minek hallgattam olyan sokáig a hívót, miért nem tettem le azonnal.

Dr. Veress Dóra válasza féltékenység témában

Kedves Kérdező! Én azt gondolom, hogy ez semmiképp sem egészséges magatartás a párja részéről. Az ilyen magatartás hátterében állhat önbizalomhiány, amikor nem érzi magát elég jónak Önhöz, és ezért gondolja azt, hogy Ön másfelé kacsintgat., De ugyanígy okozhatja bizalmatlanság, amikoris nem bízik meg Önben, és ezért gyanakszik állandóan. Ezek egyéni pszichoterápiával vagy párterápiával kezelhető esetek. Előfordulhat olyan eset is, amikor valaki pszichotikus mértékben féltékeny, ez azt jelenti, hogy a gyanakvása már túlmegy minden racionális mértéken és csak erre tud figyelni, semmi másra. Ilyenkor az illető elhanyagolja a munkáját, a hobbijait, mindent feláldoz annak érdekében, hogy bebizonyítsa, hogy megcsalják. Én azt gondolom, hogy ez utóbbi eset Önöknél még nem áll fenn, így nem kell pszichiáter orvoshoz fordulni gyógyszeres segítségért. Mivel látatlanban pontos diagnózist mondani nagyon nehéz, így csak azt tudom tanácsolni, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki megvizsgálja a párját és ha úgy ítéli meg, hogy orvosi segítségre van szükség, mert a párja viselkedése már olyan mértékben kóros, akkor át fogja irányítani Önöket a pszichiátriára.

Itt kérdezhet